halálbünti

23 országban még ma is bevett gyakorlat a kivégzések alkalmazása


Ma van a halálbüntetés elleni világnap.

A legsúlyosabb büntetési forma alkalmazása ma is nagyon megosztja az embereket szerte a világban. Jogi, etikai, teológiai és társadalmi kérdéseket vet fel egyáltalán a létjogosultsága, az emberi jogokért küzdő szervezetek, mint például az Amnesty International minden körülmény között ellenzi azt, mert kegyetlen, embertelen és megalázó büntetési formának tartja.

A világ legtöbb országa már nem alkalmazza az ítélet végrehajtásának eme erősen vitatott formáját: 2017-re már 106 országban jogilag teljesen eltörlésre került a halálbüntetés, a közönséges bűncselekmények esetében a gyakorlatban halálbüntetést nem alkalmazó országok száma 142-re növekedett, míg 23 országban továbbra is bevett gyakorlatnak számít a kivégzések alkalmazása a büntetőeljárásban.

Az Amnesty International 2017-ben 23 országban legalább 993 kivégzést dokumentált, 4%-al kevesebbet, mint 2016-ban (1032 kivégzés) és 39%-al kevesebbet, mint 2015-ben (amikor a szervezet jelentése szerint 1634 kivégzés történt, ami a legmagasabb szám 1989 óta) – olvasható az Amnesty International oldalán

Az Amnesty International 2017-es halálbüntetésről szóló jelentésében arról számolt be, hogy a szubszaharai afrikai országokban pozitív változás tapasztalható, csökkentek a kivégzések számai.

Guinea és Mongólia valamennyi bűncselekmény esetében eltörölte a halálbüntetést, Kenya a gyilkosságért járó halálbüntetést szüntette meg, és 2018 februárjában Gambia is felfüggesztette a kivégzéseket, miután aláírta az erről szóló nemzetközi megállapodást.

Viszont a helyzet még mindig változatlan a Belarusz Köztársaságban, Ghánában, Iránban, Japánban és Malajziában, ahol ijesztően gyakoriak a halálbüntetések.

A legtöbb kivégzést Iránban, Szaúd-Arábiában, Irakban és Pakisztánban hajtották végre, arról viszont nincsenek dokumentált adatok, hány ezer embert végeztek ki Kínában, ahol ez az információ államtitoknak minősül.

kivegzes
Forrás: Amnesty International

A Belarusz Köztársaság, vagy más néven Fehéroroszország, az egyetlen európai ország, ahol még ma is alkalmazható a halálbüntetés, noha nem is olyan régen nem voltak az ilyesfajta joggyakorlattal egyedül.

Franciaországban például hiába törölték el a nyilvános kivégzéseket 1939-ben, a megyei börtönökben tovább folytatódtak azok, egészen 1977-ig, az év szeptemberében volt ugyanis az utolsó kivégzés, a barátnőjét megkínzó és meggyilkoló tunéziai bevándorlót, Hamida Djandoubi-t ítélték guillotine általi halálra.

Az Amerikai Egyesült Államokban 1972 és 1976 között tettek egy kísérletet a halálbüntetés eltörlésére, de ez nem tartott sokáig. 1976-ban úgy módosították a törvényt, hogy minden állam maga döntheti el, hogy alkalmazza-e a gyakorlatban a büntetés eme formáját. Jelenleg 32 államban él a halálbüntetés lehetősége, 18 államban viszont úgy döntöttek, nem alkalmazzák azt a büntetés végrehajtásban.

Magyarországon a halálbüntetést 1945 után politikai, gazdasági, sőt tulajdon elleni bűncselekményekre is kiterjesztették. A népbíróságok kimagasló számú halálbüntetést szabtak ki, 477 embert sújtottak a végítélettel, amiből 189-et végre is hajtottak. A koncepciós perekben és az 1956-os forradalom után megnövekedett a kivégzések száma is: 1956 és 1961 között 277 embert végeztek ki.
A következő időkben, 1971 és 1990 között 53 jogerős ítéletet hajtottak végre, de ez a szám 1980 és 1989 között visszaesett évi 1-5 kiszabott halálbüntetésre.

Magyarországon az utolsó kivégzésre 1988. július 14-én került sor, míg végül 1990-ben az Alkotmánybíróság eltörölte azt.

A halálbüntetés jogossága ma is parázs viták táptalaja, világszerte megosztja az embereket. Akik a visszaállítását támogatják, sokszor azzal érvelnek, hogy a halálbüntetés nagyobb visszatartó erőt jelent a bűnözés megelőzésében. Különösen nagy visszhangot kapnak ezek az érvelések a kegyetlen, az egész társadalmat megrázó gyilkosságoknál.

A halálbüntetés ellenzői azonban az emberi élet védelméért küzdenek, hiszen mindenkinek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, az előítéletektől mentes igazságszolgáltatáshoz, nem is beszélve azokról, akiket ártatlanul ítélnek halálra, s sokszor éveken át sínylődnek a siralomházban kilátástalanul, megbélyegezve.

Életről és halálról dönteni talán túl nagy felelősség az embereknek.

halálbunti
Forrás: Amnesty International/MTVA Sajtóadatbank/MTI

Borítókép: XVI. Lajos kivégzése 1793. január 21-én/Fotó: Print Collector

Hozzászólások