mta

A kormány nem tudományellenes, csak a tudomány ne kérjen sok pénzt, ne zavarjon sok vizet, és főként ne zavarja a hatalmi érdekeket


„A leghatározottabb kérésünk, hogy függesszék fel a kutatás és innováció finanszírozásának rohamléptekben történő és nem kellően átgondolt átalakítási folyamatát. Csak így orvosolható a jelenlegi bizonytalanság, amely egyre többünket kényszerít annak megfontolására, hogy hazánkat hátrahagyva munkánkat máshol folytassuk” – olvasható a Lendület Program fiatal kutatóinak, Orbán Viktorhoz címzett nyílt levelében.

Az utóbbi hetekben az egész ország a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) közötti vitától hangos. Palkovics László, az ITM vezető minisztere elsősorban a hazai gyenge innovációra hivatkozva akarja elvenni az Akadémiától az intézethálózatot. A hír nemcsak a tudományos szférában keltett nagy felháborodást, hanem ellenérzést váltott ki mind az értelmiségi, és mind a magyar tudományért aggódó állampolgárok körében is.
Az Akadémia ily módon történő szétzúzása rengeteg kérdést vet fel, melyekre Szegeden, február 18-án, a Kik lesznek a következők? Beszélgetés a magyar tudomány jövőjéről! című előadás keretein belül keresték a választ akadémikusok és civilek egyaránt.
Az előadás Mihálik Edvin, a Momentum szegedi helyi szervezetének elnöke, és a Veritas Virtus Libertas közösség szervezésében jött létre, a beszélgetés moderátora Dr. Györgyey János az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának főmunkatársa volt. Beszélgetőpartnerei a Magyar Tudományos Akadémia elismert tudósai: Kondorosi Éva Széchenyi-díjas biológus, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont professzora, Tomka Béla történész, a Szegedi Tudományegyetem Jelenkortörténeti Tanszékének vezetője, és Mesterházy Ákos agrármérnök, növénynemesítő, a Gabonakutató Kft. igazgató helyettese voltak.

Az előadás kezdetén Dr. Györgyey János összefoglalta, mi történt az MTA-val az elmúlt egy évben, hogyan is jutottak el az események az Akadémia teljes szétdarabolásáig, hogyan tette módszeresen kidolgozva lépésről lépésre tönkre a kormány a magyar tudomány nemzetközileg is elismert bölcsőjét hazánkban.
2018-ban már elindult a médiában egy, az Akadémiát célzó lejárató kampány, mely azt sugallta,  hogy nem elég innovatívak a kutatások, sőt, Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a  Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja, pazarlásnak nevezte az alapkutatásokat, hiszen azokat az eredményeket meg is lehetne venni. 2018 júliusában aztán a költségvetési törvény előkészítésekor az Akadémia működésére szolgáló pénzt áttették  az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, azzal az indoklással, hogyha egy kézben csoportosul a pénz, hatékonyabban lehet azt beosztani. Már ez a döntés nemzetközi felháborodást váltott ki. Pálinkás József, aki 6 éven keresztül volt az MTA elnöke, már tavaly augusztusban arra figyelmeztetett, hogy ez a politika csődhöz fog vezetni a tudományban.
Ezután megkezdődtek a tárgyalások a kormány és az MTA között, az MTA szeretett volna valamilyen elfogadható kompromisszumos megoldást találni, de javaslataikra nem érkezett válasz a kormány részéről. Majd az ITM bejelentette, ha nincs megegyezés, akkor január 1-jétől nem utalják az alapellátáshoz szükséges összegeket. Annyi engedményt tett Palkovics László, hogy a fizetések utalásra kerülnek, azonban a működési költségek (víz, villany, gáz, stb.,) már nem. Ekkor az MTA és az ITM megegyezett abban, hogy létrehoznak egy bizottságot, amelybe a kormány és az Akadémia is delegálna tagokat, akik értékelni fogják az Akadémia intézeteit, és március végéig megmondják, melyik intézet működik jól, és melyik nem. Ezek után állt elő az a helyzet, hogy az ITM létrehozott egy működési támogatási igénylő rendszert, ami pályázatként került kiírásra. Ez azt jelenti, hogy Palkovics László minisztériuma ismeretlen módon, és ismeretlen rendszerben hamarabb el fogja bírálni, és hoz döntést ezen pályázatokkal kapcsolatban, minthogy megszületne a bizottság által készített átvilágítás eredménye.
Itt tart most az Akadémia kálváriája, amikor is nyilvánosságra került a minisztérium azon terve, miszerint elvennék az összes kutatóintézetet az Akadémiától, azok egy részét alapítványba csoportosítanák át, a másik részét pedig az egyetemekhez csatolnák.

“Volt egy nagyon jó tudásbázis Magyarországon. A legjobbak voltunk az összes környező ország közül, sőt, több, mint a felét elhoztuk a pályázatoknak, amelyeknek nagy részét az akadémiai kutatók kapták meg, mivel nagyon jól teljesítettek. Én úgy gondolom,hogy ami jól működik, ahhoz nem kellene hozzányúlni. Az alapkutatásból nagyon sok hasznos eredmény született, amit tovább kellene vinni, de egyszerűen, Magyarországon nincs meg az az ipari környezet, amiből ezt tovább lehetne fejleszteni. Ebben a hangulatban, és légkörben a kutatók nem látják a jövőt, a biztonságot, elveszítik a reményt, és így nem lehet dolgozni” – mondta Kondorosi Éva,  majd Mesterházy Ákos beszámolt arról, hogy az agrárkutatásban, a mezőgazdasági alkalmazott kutatási területeken már a korábbi években végbement egy hasonló átszerveződés, forrásmegvonás.

“Gyakorlatilag nálunk, a Gabonakutatóban már évek óta az a helyzet, hogy egy fillér támogatást nem kapunk az államtól, ennek ellenére a világ egyik legjobb laborja vagyunk a szakmában. A tudományos eredmények nem egyik napról a másikra születnek, például a növénynemesítési kutatásban egy fajtának a kinemesítése akár 15 évet is igénybe vehet, ezt nem lehet pályázatokból finanszírozni. Néhány év kiesés a finanszírozásból azt jelenti, hogy az ígéretes kutatások megtorpannak, félbemaradnak” – tudtuk meg Mesterházy Ákostól.

Tomka Béla véleménye is az, hogy ezekkel az átszervezésekkel nem az innováció, a tudomány javítása a kormány célja: “Korábban fel sem merült olyan, hogy egy kormány monopolisztikus módon, vagyis csupán néhány személy egyedül hozza meg a legfontosabb döntéseket. A kormány ideológiája a nacionalizmus. Az alapkutatások jelentős része szerte a világban az emberi jólétet szolgálják, amire nincs szükség a nacionalizmusban, főként a kritikai társadalomtudományok károsak a hatalmi logika szempontjából.”

Sajnálatos módon a kutatóknak abban egyet kellett értenie, hogy kormány valódi célja nem a tudomány fejlesztése. Itt hatalmi szempontokról van szó, az autonómia megszüntetéséről, a kritikai vélemény elhallgattatásáról, az Akadémia függőségbe hozásáról, a kormány egy jól végiggondolt terv szerint haladva sorra építi le azokat az autonóm intézményeket, amelyek hosszútávon pluralizmust eredményezhetnek, mint azt például tették a CEU-val is.

“A CEU-n nemzetközi szintű kutatók voltak, nemzetközi volt az egész egyetem légköre, örülhetett mindenki, hogy egy ilyen magas színvonalú intézmény működött Magyarországon, arról nem is beszélve, hogy a CEU által nagyon sok pénz jött be, majdnem 40 millió euró.” –  árulta el Kondorosi Éva

Az MTA intézethálózatának feldarabolásával, átszervezésével a kutatói szabadság kerül veszélybe,vagy szűnik meg teljesen. Palkovics László nyilatkozatai alapján azzal érvel, hogy ez az átszerveződés hasonló lenne, mint a németországi Max-Planck intézethálózat (MPI) felépítése, azonban Dr. Szabados László, az MTA doktora szerint “a tervezett változtatások pont az ellenkező irányba mutatnak. Az MPI intézeteit a teljes körű kutatói szabadság jellemzi, a munkába nem szól bele a politika, a szakmai kiválóság mellett egyfajta bizalom jellemzi az ott folyó munkát. Természetesen van szakmai ellenőrzés, beszámolók, de ez nem politikai egrecíroztatást jelent. A miniszter terveivel ellentétben az MPI intézetei, kutatói olyan szintű alapellátást kapnak, ami részben fedezi a kísérletes munka költségeit is. Az ITM még a rezsi költségeket fedező alapellátást is egy homályos pályázati rendszeren keresztül szándékozik szétosztani. Kutatási pályázati rendszer egyébként a 80-as évek óta működik Magyarországon. Az OTKA (vagy most NKFI) eddig tényleg átláthatóan, szakmai szempontok szerint adott támogatást a nyertes pályázóknak. A pályázattal elnyerhető támogatások összege ugyanakkor elég kicsi ami az utóbbi tíz évben (euróban számolva) nem emelkedett. A pályázatok tehát egy stabil alapfinanszírozást is feltételeznek, amit a miniszter épp most szüntetne meg. A kormány terve egyébként inkább az orosz mint német modellt, pontosabban Putyin politikáját követi. Oroszországban 2013-ban egy nagyon hasonló “átszervezés” történt a tudományos életben, ami 2018-ban az autonómia teljes megszűnéséhez, abszolút minisztériumi kontrollhoz vezetett”.

Tomka Béla rávilágított arra, hogy nem lenne szerencsés az akadémiai intézeteket az egyetemekhez sem csatolni. Itt az lenne a kormány elképzelése, hogy ezzel a lépéssel fokozni tudnák az egyetemek tudományos tevékenységét, így előrébb kerülnének a nemzetközi rangsorban.
“Ez elképesztő aránytalanságokhoz vezetne a különböző oktatási és kutatási területeken. Például, ha a Szegedi Biológiai Kutatóközpontot hozzácsatolnák a Szegedi Tudományegyetemhez, a genetikával foglalkozók száma az egyetemen megtöbbszöröződne, elképesztő aránytalanságot teremtene ezzel, miközben lennének olyan tudományterületek, amelyekhez nem érkezne ilyen erősítés. Ez rövid időn belül ahhoz vezetne, hogy az egyetem elkezdené lenyesegetni a feles, vagy túlzott kapacitásokat.”

“Mondhatni, – folytatta Tomka Béla – a tudomány alárendelt helyzetbe került, nem baj, ha van, jó ha van tudomány, néha lehet rá hivatkozni, hogy milyen okosak és eredetiek vagyunk mi magyarok, de nem prioritás. Közel sincs olyan helyen, mint más országokban, vagy társadalmakban, ahol az oktatás, a tudomány, vagy az egészségügy mind meghatározzák és javítják az életminőséget. Úgy gondolom, hogy amennyiben a tudomány autonóm, a kormánynak úgy nincs rá szüksége. Különösen a társadalomtudományos kutatásokra és a humán területekre. Ez a rendszer két dologtól félhet igazán: az egyik a parlamenti pártok összefogása, a másik az alternatívák felmutatása, hogy lehetne ezt másképp is tenni. Ez az, amiben a legnagyobb veszélyt látja a hatalom, vagy egyáltalán abban, hogy az emberek széleskörű információkhoz juthatnak”.

Kiemelt kép: Mihálik Edvin – Momentum Facebook oldal/balról jobbra: Mesterházy Ákos, a Gabonakutató Kft. igazgató helyettese, Kondorosi Éva, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont professzora, Tomka Béla történész, a Szegedi Tudományegyetem Jelenkortörténeti Tanszékének vezetője, és Dr. Györgyey János az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának főmunkatársa  

Hozzászólások