sofi

A legfontosabb az adakozás, a szeretet és a közjó szolgálata


“A 21. században, ahol egyre inkább a pénz, a meggazdagodás került előtérbe az emberek életében, nagyon fontos, hogy megjelenjen egy olyan adakozás, amikor az emberek a saját vagyonukból jutalmazzák azokat, akik jól tanulnak. Akik eredményeket érnek el a tudományban, a művészetben, mert valahol ez visszacsatolás a társadalom részéről, hogy elismerem azt a fiatalt, akiből egykoron majd akár világhíres operaénekes, matematikus, vagy fizikus lehet.” – fogalmazott Vizi E. Szilveszter, Széchenyi-nagydíjas, Prima Primissima díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, a Sófi Ösztöndíj ünnepélyes átadójának díszvendégeként július 6-án, a József Attila Tanulmányi és Információs Központban.

A Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány az elmúlt 18 évben több mint 21 millió forint ösztöndíjjal ismerte el a Szegedi Tudományegyetem legkiválóbb hallgatóinak tanulmányi és tudományos teljesítményét. Idén hét hallgató vehette át a gyémánt fokozatú fődíjat, ők korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltak kutatási területükről: Porkoláb Gergő, biológushallgató, Molnár Kinga, az Elméleti Orvostudományok Doktori Iskolájának PhD hallgatója, Csákány Lóránt, orvostanhallgató, aki kutatása mellett fotóművészként is kimagasló eredményeket ért el, Iván Sára, operaénekművész, Mihalkó József, élelmiszermérnök, Szkalisity Ábel, programtervező informatikus, és Tóth Réka, orvostanhallgató.

“Sófi Józsefnek nagy szerepe van a tehetséggondozásban. Elindított egy mozgalmat, amihez most már egyre többen társultak Szegedről és környékéről. Ez azt jelenti, hogy a társadalom megmozdult. Hasonló mozgalmak már régen is voltak, hiszen az egykori mecénások olyan költőknek adtak földbirtokot, biztosították a megélhetésüket, mint Vergilius vagy Horatius.
Aki kapja, érezheti, hogy munkáját elismerik, az ösztöndíj által olyan lehetőségek nyílnak meg előtte, mint a továbbtanulás vagy a külföldi tanulmányi út. És ami mindennél fontosabb, hogy  a társadalom különböző szereplőinek részéről megjelenik a szeretet. Mert szeretettel adják az anyagi támogatást. Szeretettel adják át a díjat ünnepélyes keretek között, ami megemeli nem csak azoknak a lelkét, akik kapják, hanem azokét is, akik adják.”
– mondta Vizi E. Szilveszter, aki az esemény díszvendégeként maga nyújtotta át a díjakat az SZTE legkiemelkedőbb hallgatóinak.

sofi
Vizi E. Szilveszter beszéde a Sófi Díjátadón

A gyémánt fokozatú fődíj mellett hat fiatal kapott arany fokozatú ösztöndíjat: Antalicz Balázs fizikushallgató, Gereczné Deák Zsuzsanna üvegszobrász, Gyurkó Csilla mechatronikai mérnökhallgató, Krusóczki Bence jogászhallgató, Nógrádi Bernát orvostanhallgató és Szives Márton ütőhangszerművész.

” A kölcsönös elismerés, a tudásátadás borzalmasan fontos a 21. században, amikor minden tudásanyag pillanatok alatt megfeleződik. Újra és újra kell tanulni. Újra és újra kell megismerkedni a legújabb csodákkal. S a társadalom szembenéz a legújabb csodákkal a matematika, az orvostudomány a fizika, az informatika, a robotika legújabb csodáival, és nem érti, hogy miről van szó. És itt jelenik meg az ismereteknek a terjesztése, átadása. A bonum commune-nak (közjó) a szolgálata. És amiben ma itt, ezekben a percekben vagyunk, ennek a csodálatosan szép ünnepségnek a kereteiben, tulajdonképpen ez történik. Az, hogy elismerjük az ismeretek, a tudás átadását, és ugyanakkor megjelenik, akik kapták, azok részéről a köszönet, a szeretet, és az elismerés.”

Vizi E. Szilveszter a beszélgetés során azt is elárulta, hogy az ő életében is voltak meghatározó emberek, pedagógusok, akik hozzásegítették a sikerhez, hogy pályáján egyedülállót tudjon alkotni.

” Ma is emlékszem, a tanáraimra, Szunyogh Xavér atyára a bencéseknél, aki magyar tanárom volt. Vagy ugyanígy emlékszem a szüleimre, akiktől nagyon sok biztatást kaptam, hogy csak csináld. Nem baj, most vesztettél, legközelebb már nyerni fogsz. Szellemi és erkölcsi támogatást kaptam tőlük. De kiemelném, egy másik magyar tanáromat is, Tihanyi Károlyt, akitől szintén a magyar kultúráról, a magyar költészetről tanultam, a hazaszeretetről szóló költészetet ismertem meg általa. Pedig az akkor különös jelentőséggel bírt, mikor én fiatal voltam. Úgy látom, napjainkban elkezdődött egy pozitív változás, Demján Sándor és Csányi Sándor kezdeményezésével, a Prima Primissima díjak átadásával. Hasonló törekvések jelentek meg itt Szegeden Sófi József személyében, akihez szerencsére egyre több támogató csatlakozik. Tulajdonképpen a tehetséggondozás egy általános mozgalom lett. És ez egy nagyon fontos dolog, az elmúlt 30 évnek egyik nagy eredménye szerintem, amiről nem beszél a politika, nem beszélnek a helyi illetékesek, hogy megjelent a társadalomban a szeretettel átadott jutalmazás.”

A Sófi díjátadón a tehetséges hallgatók mellett a Sófi Alapítvány a Szegedi Tehetségekért Universitas Díj kitüntetéssel Prof. Dr. Visy Csaba, az SZTE Sófi Alapítvány kuratóriumi elnökének tevékenységét ismerte el. Visy Csaba professzor kezdettől fogva tagja az alapítvány kuratóriumának. Majd 2012 óta a kuratórium elnöki tisztségét betöltve is nagyon sokat tett az egyetem kiváló hallgatóinak támogatásáért. Egyetemi tanárként, kutatóként és kuratóriumi elnökként is fontos szerepe van abban, hogy a szegedi egyetemen magas színvonalú tehetséggondozás zajlik.

sofi
Prof. Dr. Visy Csaba átveszi a díjat

Napjainkban nagyon fontos kérdés, hogy mi a helyes lépés e tehetséges fiatalok számára: kikerülve az Alma Mater támogató szárnyai alól itthon próbáljanak érvényesülni tudományos területükön, vagy utazzanak, és a nagyvilágban szerezzenek minél több tapasztalatot. Vizi E. Szilveszter a menni vagy maradni örökös kérdésről így vélekedett:

” Én azt hiszem, amikor azt mondják, hogy mindenki elmegy – ami persze nem igaz -, akkor elfeledkeznek arról, hogy évtizedekig mi arra vártunk, hogy szabadon mehessünk a világba, hogy új ismereteket szerezhessünk. Hiszen egyet tudni kell: nincs igazából, hogy csak itthon mi csinálunk mindent, nem, mi egy része vagyunk a világnak. És erről a világról, melynek része vagyunk, természetszerűleg el kell menni és minél többet megtanulni róla. Persze az a jó, ha haza is jönnek a fiatalok, de el kell menni, mert ez a világ trendje, el kell menni az operaénekes fiatalnak tanulni, ugyanúgy a matematikusnak, ugyanúgy az orvosnak, de haza kell jönni. És itt hagy mondjam meg, hogy nekünk egyszerre kell tudni itthon, a hazaszeretet légkörében élni, és büszke magyarnak lenni, mint ahogy európaian gondolkodni.  Azt hiszem, hogy ez a jövő, hiszen mi Magyarországon az ezeréves államiságunkra hihetetlen büszkék vagyunk, arra, hogy mi magyarok mit értünk el, a tudományban, a zeneszerzésben, a matematikában. Sorolhatnánk, hogy hány Nobel – díjas és egyéb díjasunk van, hány külföldi akadémiának vagyunk tagjai, és azt mondhatjuk, hogy itthon igenis jó volt élni, jó élni, és reméljük, hogy a jövőben is jó lesz itt élni.”  

Hozzászólások