bigbrother

A XXI. században is a szólásszabadságért kell küzdeni?


A kínai kormány három éve tervezi, és várhatóan 2020-ban vezeti be azt a társadalmi kreditrendszert, amivel minden állampolgárát megfigyeli és értékeli majd. A kormány által helyesnek vélt magatartásért plusz pontok, a helytelen viselkedésért pedig pontlevonás jár. Az értékelés egy 800-900 pontos skálán történik. A hatalom pedig jogfosztással büntetné a nem megfelelő magatartást tanúsítókat. Korlátoznák a továbbtanulásukat, munkavállalásukat és az utazási lehetőségeiket, valamint nehezebben juthatnának banki kölcsönhöz is.

A rendszer tesztje már gőzerővel folyik. A pekingi vezetés olyan adatokat hozott nyilvánosságra, amelyek szerint eddig több, mint 11 millió embert fosztottak meg a repülőjegy vásárlás lehetőségétől és 4,25 millióan már a gyorsvasutat sem használhatják. Az egyértelmű törvényszegésen kívül azért is büntetés jár, ha valaki álhíreket oszt meg a közösségi médián. Természetesen egyedül a kormány határozza meg azt is, hogy mi minősül álhírnek. Valamint a túl sok számítógépes játékkal töltött idő is büntetést vonhat maga után. Az alkoholos italok vásárlása, vagy akár egy alacsony pontszámot elért egyénnel való beszélgetés is negatívan befolyásolhatja a pontszámot.

Szankcióként szóba jöhet még az internet hozzáférés korlátozása, szállásfoglalás tiltása bizonyos helyeken, de akár a háziállat tartásának tilalma is. Az egyének mellett a vállalkozásokat is hasonlóképpen pontoznák és várhatóan kollektív büntetések kiszabására is sor kerül majd. Az alacsony pontszámot elérő magánszemélyek és vállalkozások nevét rendszeresen nyilvánosságra hoznák és nyilvános megszégyenítéssel, valamint ellehetetlenítéssel próbálnák őket a helyesnek vélt irányba terelni.

A Watrix nevű cég már Pekingben és Sanghajban teszteli azt a programját, ami a járása alapján is képes azonosítani az embereket. A cég vezetője Huang Jung csen szerint a program 94 százalékos pontossággal működik jelenleg és valós időben még nem képes elemezni, csak kamerafelvételek esetén használható. Az említett nagyvárosokban már a rendőrség alkalmazza az eljárást és várhatóan fontos szerep jut majd a programnak a társadalmi kreditrendszer országos kiterjesztésében. Ehhez azonban nagyjából 400 millió kamerára lesz szükség, amit a kínai gazdaság várhatóan könnyűszerrel elő is állít majd.

A nagy kérdés az számunkra, hogy a technológiai fejlődés elkerülhetetlenül egy ehhez hasonló digitalizált diktatúrához vezet majd, vagy a nyugati ember képes lesz elkerülni azt, hogy a kínaiak sorsára jusson. Azt kell mondanom, hogy az előjelek nem éppen biztatóak. Bár Európában és az Amerikai Egyesült Államokban a kormány nem lenne képes egy ehhez hasonló rendszert ráerőltetni a lakosságára, legalábbis még nem. A Szilícium-völgyben virágzó óriás vállalatok már láthatóan hasonló terveket szőnek.

A Facebook nyíltan cenzúrázza a felkerülő tartalmakat. Aki nem ért egyet Mark Zuckerberg politikai és ideológiai elképzeléseivel annak bejegyzéseit egyszerűen törlik, vagy csak láthatatlanná teszik mindenki számára. Bár a műveleteket többnyire számítógépes algoritmusok végzik és nem emberek, így egyelőre csak bizonyos kifejezések használatáért járnak szankciók, a tartalmat vagy a szövegkörnyezetet nem igazán veszik figyelembe. Így fordulhatott elő például az, hogy a program gyűlölet beszédnek minősítette az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatát. Viszont ha elég felhasználó jelenti, hogy sértőnek talál valamilyen tartalmat, akkor előfordulhat, hogy emberi cenzor is vet rá egy pillantást.

A Twitter is rendszeresen fellép a szabad véleménynyilvánítás ellen, és töröl posztokat, vagy súlyosabbnak minősített esetekben örökre kitilt felhasználókat. A YouTube leggyakrabban azzal bünteti a tartalomgyártóit, hogy tiltja a reklámok elhelyezését a videóikon. Így azok, akik olyan politikai tartalmakat gyártottak, ami nem felet meg a vállalat ízlésének egyszerűen bevétel nélkül maradtak. Akik ilyen helyzetben találták magukat, azok a legtöbb esetben a közösségi finanszírozás mellett döntöttek. Ezért a legnépszerűbb ilyen oldal a Patreon is elkezdte kitiltani ezeket a felhasználókat, majd sorban követték példáját a többiek is.

Nehéz lenne vitatni azt, hogy ezek a cégek lényegében monopolhelyzetbe kerültek, hiszen ha néhány vetélytársuk van is, mind teljességgel jelentéktelen. Emiatt az általuk napi rendszerességgel alkalmazott cenzúra már a szólás és véleménynyilvánítás szabadságát sérti. Meglehetősen ritkán szoktam az állami beavatkozás mellett ágálni, különösen piaci folyamatokkal kapcsolatban, de az állam egyik legfontosabb feladatának tartom a monopóliumok elleni fellépést. Így elsősorban ezeknek a vállalatoknak a felosztásában látom a megoldást. Bár attól tartok, hogy nem lesz olyan kormány, amely meg merné tenni ezt a lépést, mivel szinte kizárólagosan ezek a cégek formálják már a közvéleményt.

Pete József

források: hvg.hu/independent.co.uk/The Washington Post

Hozzászólások