kitores

Becsület napja – Kitörés emléktúra 2019.


A hazai közélet egyik rendszeresen visszatérő, indulatkeltő témája a minden évben február elején megrendezett Becsület napja megemlékezés és az azzal együtt tartott Kitörés túra. Bár maga a rendezvény nem mozgat meg jelentős számú embert (körülbelül 8-10-szer annyian mennek el rá, mint ahányan egy átlagos magyar focimeccsre a csilliárdos stadionokba), de pár napig az indulatokat rendszeresen felkorbácsolja a sajtóban.

Maga a budapesti csata és annak legvégső eseménye, a kitörés emléke méltatlanul el van tussolva a magyar nemzeti emlékezetben. Tabu. Pedig Ungváry Krisztián szavaival élve Budapest infernója egyaránt része a magyar, a német és az orosz hadtörténelemnek is. A megemlékezés és az emléktúra ezért lenne üdvözlendő, szó szerint hiánypótló, ha az ország s népe helyesen tudná értelmezni a történelmi emlékezet fogalmát.

Érdekes, hogy a korrekt megemlékezés a második világháborúról, az aktuálpolitikától mentes főhajtás a katonák helytállása és áldozathozatala előtt egyedül csak nálunk nem megy.

Megemlékezni márpedig lenne miről. A budapesti csata a II. világháború egyik legnagyobb és leghosszabb városostroma, a véráldozat minden oldalról hatalmas volt, rengeteg hősies és tragikus eseménnyel. Az a katonai teljesítmény, a helytállás, amit a német és magyar csapatok véghezvittek a szovjet túlerővel szemben, minden tiszteletet megérdemel.

A csata utolsó eseménye, az 1945. február 11-én este kezdett kitörési kísérlet pedig a rengeteg civil résztvevő és áldozat miatt, akik a „dicsőséges felszabadító” Vörös Hadsereg bánásmódja elől próbáltak menekülni, nem is kizárólag hadtörténelmi eseménnyé, hanem az egész magyar nép tragédiájává teszi a kitörést.

A kitörést a Várból megpróbáló, körülbelül 44 ezer katona és legalább 20 ezer civil közül a Széll Kálmán téren és a Városmajorban, a Szilágyi Erzsébet fasoron a kitörők több mint fele elesett. Február 12. reggelre csak kb. 16 ezer katona és 2-3 ezer civil jutott ki a városból a Budai-hegység erdőibe.

Szomor és Máriahalom előtt a német vonalakat mindössze 785 német katona érte el.

A magyarok közül csupán 11 egyenruhás (ebből 3 egyetemista és egy csendőr), 25 nyilas fegyveres és 44 civil tudott átjutni.  

kitores
Német katonák, akiknek sikerült a kitörés, Forrás: Mirko Bayerl archívum

Azonban jó magyar szokás szerint ott van elrontva a dolog, hogy a magánszemélyek által kezdett szervezett megemlékezést nagyon hamar meglovagolták olyan szervezetek és személyek, akik a történelmi megemlékezéshez méltatlanul aktuálpolitikai szerepléssé próbálták formálni azt. (ez nem is sikerült, politikai tartalom szerint teljesen jelentéktelen rendezvény a Becsület napja hazai és európai viszonylatban is) Az ellentábor pedig a megszokott nácizó hisztériával támad neki azonnal a rendezvénynek és a résztvevőknek. Bár csak pár napig téma, de év nem múlik el mocskolódó, nácizó hiszti nélkül.

kitores
A tavalyi túra (2018) rajtja a Kapisztrán térről, Forrás: Varga Zoltán/Imgrum

De miről is van szó? Mi történik a február 11-hez legközelebb eső szombaton a Várban? Van egyrészt a Becsület napja nevű rendezvény, ami kb. egy mikroszkopikus méretű politikai demonstráció a Hadtörténeti Múzeum előtti téren. Megjelenés, rövid szónoklat, gyertyagyújtás, zászlólengetés. Nem is egy adott konkrét cél érdekében tüntetnek, hanem csak megmutatják magukat, hogy léteznek.
A résztvevők különféle jobboldali, politikai egyesületekből és skinhead csoportokból kerülnek ki, akiknek gyakorlatilag ez a pár perc az egyetlen legális szereplési lehetőségük. Hazai felhozatalból a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Betyársereg, Hungaria Skins szokott megjelenni. Lengyel, belga, szlovák csoportok küldöttségei is szerepelnek pár köszöntő mondat erejéig. Elmondják gyakorlatilag a világháborús propaganda szöveget, néhány mondattal aktuális politikára is kivetítik. (hogy ez mire és mennyiben igaz vagy sem, azt döntse el mindenki maga) És ennyi. Rendbontás, verekedés, rongálás, szemetelés még sosem volt. Körülbelül fél-egy órás a program, a résztvevők száma pár száz, legfeljebb közelíti az ezret.

Közvetlenül a megemlékezés után, ugyanarról a helyszínről indul az emléktúra. Ennek szervezését és lebonyolítását a Börzsöny Akciócsoport nevű szervezet bejegyzett és elismert teljesítménytúraként végzi. A túrára már sokkal nagyobb az érdeklődés, rendszerint kettőezer fölött van a regisztrált indulók száma és még további több száz a nem regisztrált indulóké. Sportolók, családok, idősek és gyerekek ugyanúgy jönnek, mint a világháborús ruhába öltözött hagyományőrzők vagy a magánzó de „katonás” túrázók.

A túra nagyon kemény, komoly dicsőség teljesíteni, még a legrövidebb 25 km-es szakaszt is. Az ellenőrző pontokon a többé-kevésbé korhű ruhákba öltözött pontellenőrök és díszletek próbálják a történelmet kicsit megeleveníteni. A túra útvonala is nagyrészt a kitörés útvonalát követi. A túrázók közt is szép számmal vannak, akik korhű ruhában és felszereléssel vágnak neki a távnak, tovább emelve a hangulatot. (Sokan itt látnak először, testközelről korabeli felszerelést, ezáltal ismeretterjesztő tartalma is van a korhű öltözetnek.)

kitores
Fotó: Kiss Péter, Kitörés túra 2019

Sajnos persze vannak olyanok is, akik a megemlékezéshez és a hagyományőrzés íratlan etikájához méltatlanul, csak szereplési vággyal viselnek igénytelen összevisszaságban mindenféle „náci” vagy nyilas elemeket, hiszen ekkor lehet. Egy nyilvános rendezvényen ez sajnos elkerülhetetlen. És ahogy az lenni szokott, a balliberális média előszeretettel őket kapja lencsevégre és velük próbálja riogatni a közvéleményt.

Az eredményen nem lehet csodálkozni: A fősodrású médiában rendre neonáci parádénak és a sátán eljövetelének állítják be a megemlékezést és a túrát. Primitív hangvételű provokatív cikkekben próbálják „népirtásra nemzeti romantikával visszatekintő masírozásnak” és hasonló baromságoknak titulálni a rendezvényt.

Magukat „antifasisztának” nevező, maroknyi ellentüntetők is mindig megpróbálják megzavarni a rendezvényt, gyakorlatilag teljesen eredménytelenül. Dobolásuk, kiabálásuk szinte nem is hallható. Pár éve szeméttel szórták tele az ismeretlen elesett magyar katonák sírjait. Hősi halottak sírjára szemetelni a természetvédelmi területen…ez az antifasiszta kulturális színvonal…

Megjegyzendő, hogy a Rendőrség igen korrektül végzi a két ellentétes csoport szétválasztását, incidensről az eddig 4 túrán részt vett szerzőnek még nincs tudomása.

Ennek ellenére mégsem képesek egyesek megbékélni a gondolattal, hogy a megemlékezés a német és magyar katonákat is ugyanúgy megilleti, mint mindenki mást, aki életét vesztette a háborúban. Különösképp azért, mert a német-magyar erők az ellen a bolsevik terror ellen védték hazánkat s közvetve egész Európát, amiről a magyar állam már külön is megemlékezik.

tura
Fotó: Kiss Péter, Kitörés túra 2019

Két éve nem sokkal a rendezvény után találkozott Orbán Viktorral Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke. Akkor Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője azt mondta, hogy szóba került a „neonáci rendezvény” is, amit a Mazsihisz elnöke elfogadhatatlannak minősített és a betiltását kérte Orbántól. Akkor Orbán és Heisler megállapodtak abban, hogy „a Belügyminisztérium megtalálja a törvényes megoldást az ilyen események megakadályozására”.

Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa a Népszavának nyilatkozva viszont hangsúlyozta, hogy a törvények értelmében nincs mód a „neonáci” rendezvények betiltására. Gond nélkül le is zajlott a következő rendezvény is, a túra is.

Nem jelentéktelen az idegenforgalmi vonatkozása sem e napnak. Külföldről is szép számmal vesznek részt hagyományőrző csoportok és egyéni túrázók is a Kitörésen. Két éve például a belga csapat tagjaitól megtudtam, hogy külön erre a túrára vettek ki szabadságot és utaztak el idáig, mind a 12-en. Egy ellenőrző ponton egy német fiatalember pedig elmesélte, hogy a kitörésben elesett dédapja emléke előtt tiszteleg a túrával, pedig az állását kockáztatja azzal, hogy Waffen SS egyenruhát ölt magára, egyszer egy évben. Ha az arca kikerülne a netre, egészen biztosan kirúgnák, ennyire szabad ország ma Németország…

Tovább bonyolítja a megítélést, hogy maga az emléktúra sem egységes. Pár éve már van külön ún. kegyeleti túra is, amit teljesen mások szerveznek (egy időben gyenge Jobbikos támogatottsága volt), más időpontban és más szakaszon, mint a jól bejáratott útvonalú, nagy kosztümös teljesítménytúrát és a politikai tartalom is megmaradt.

tura
Magyar honvédek az ellenőrző ponton, fotó: Kiss Péter, Kitörés túra 2019,

A történeti bevezető után következzék hát a beszámoló az idei Kitörésről, munkatársunk nem regisztrált túrázóként vett részt:

A Becsület Napja rendezvényt idén nem a Várban tartották, hanem a Városmajorban, mivel a Rendőrség az utolsó pillanatban nem engedélyezte a Kapisztrán tér használatát.

Az emléktúra a megszokott módon a Várból indult.

A rajtot sajnos 20 perccel lekésve a Széll Kálmán téren csatlakoztam a kitörőkhöz. A metróból felérve nagy rendőri készültség fogadott, a tér közepén egy körülbelül 40 fős csoportot fogtak körül a rendőrök. Érthetetlenül torzra hangosított zenét és valami kántálást produkáltak, amit 20 méterrel odébb már elnyomott a forgalom zaja.

kitores
Forrás: hvg.hu/Máté Péter

Egy rendőrtől megtudtam, hogy ők az „antifasiszta” ellentüntetők.

Rendbontás semmi sem volt, a túrázók a térre egyébként le sem mennek.
Elmondták többen, hogy a rajtnál a Bécsi kapu tetejéről kiabált még egy-két ellentüntető olyanokat, hogy „itt mennek a patkányok” és „náci patkánytúra”.

A Városmajor szélén felöltve korhű ruhám és felszerelésem, csatlakoztam a túrához. Folyamatosan, szinte egymást érve jöttek a Várból a túrázók.

Idén is sok külföldi induló volt, legnagyobb számban németek jöttek kisebb baráti csoportokban, de voltak szervezetten belgák és lengyelek is. Egy első alkalommal próbálkozó 5 fős német társasághoz csatlakoztam.

Ahogy haladtunk, a járókelők részéről inkább érdeklődő és barátságos reakciókat kaptunk, mintsem döbbenetet vagy ellenérzést, ahogy azt korábban bizonyos cikkekben próbálták sulykolni.

A Normafánál az erdőbe beérve kezdett széthúzódni a tömeg, kialakítva a szépséges „fénykígyót” amit a dombokról visszatekintve láthat az ember ezen az éjszakán. A sötétben, libasorban, az ösvényeken kanyarogva haladó sok száz fejlámpa kígyója, mint megannyi modern gyertya világít az elesett hősök emlékére. Nagyon megható látvány, csak nehéz lefényképezni. Nekem telefonnal nem is sikerült.

kitores
Fotó: Kiss Péter, Kitörés túra 2019

Az útba eső katonasírokon ekkorra már több tucat mécsest gyújtottak a gyorsabban haladó túrázók.

Mivel az időjárás kedvező volt, a gyalogláshoz kellemes mínusz 3-4 fokban jó tempóban haladhattunk. Szerencsére az ösvények nem voltak úgy lefagyva, mint 2 éve, amikor száznál többen szenvedtek súlyos sérüléseket a tükörsimára fagyott Jegenye-völgyben. Most csak egy-két apró foltban volt jég és az sem tükörsima, így különösebb probléma nélkül másztunk fel a meredek ösvényen.

Sajnos egy szerencsétlen esés következtében kiállni kényszerültem alig 14 km után a harmadik ellenőrző ponton. Addig mindössze két kiálló volt rajtam kívül, bízom benne, hogy sokan végig tudták gyalogolni ezt az erőpróbát.

tura
Fotó: Kiss Péter, Kitörés túra 2019

Találkozunk jövőre is, Kammeraden!

Dicsőség a Hősöknek!

Kiss Péter

Borítókép: Potyec Enikő/Imgrum

Hozzászólások