gun

Fegyvertartás: alanyi jog vagy kiváltság


Korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, hogy Matteo Salvini, olasz kormányfő helyettes és belügyminiszter Olaszországban könnyített a fegyverviselés szabályain.

A döntést sokan előremutatónak vélték, hiszen az Egyesült Államokhoz hasonlóan úgy gondolják, a fegyvertartás és viselés alanyi joga az állampolgároknak, azonban a kérdés mindig is a parázs viták melegágya volt, mert legalább annyian ellenzik is a fegyvertartást, mint amennyien támogatják.

Magyarországon európai viszonylatban is szigorú szabályokhoz kötik az állampolgárok fegyverviselési engedélyét. Törvény szabályozza, hogy csak olyan személy tarthat lőfegyvert, aki betöltötte a 18. életévét, cselekvőképes, és büntetlen előélettel rendelkezik, továbbá szükséges az előírt egészségügyi állapot igazolása, a lőfegyver használatára való alkalmasság elméleti és gyakorlati vizsgán történő bizonyítása, valamint rendelkezik a lőfegyver tárolásához a Kormányrendeletben meghatározott szükséges feltételekkel.
A lőfegyver és a hozzá tartozó lőszer önvédelmi vagy személy- és vagyonvédelmi célra történő tartását, a tárolásukra szolgáló tárolóhely üzemeltetését, az önvédelmi vagy személy- és vagyonvédelmi célra tartott lőfegyver hatástalanítását, a lőfegyver kiállítását, valamint a hangtompító tartását a kérelmező lakóhelye, szervezet esetén a tevékenység helye szerint illetékes megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság engedélyezi, és valamennyi engedéllyel tartott fegyvert nyilvántart.

Aki aláveti magát ennek a procedúrának, jogosulttá válik a fegyver tartására és viselésére. Innentől fogva az ő felelőssége, mit tesz azzal a fegyverrel, hogyan használja.
És ez óriási felelősség, véleményem szerint nem mindenki képes mérlegelni és megfelelően kezelni ennek súlyát. Természetesen azért vannak a szigorú szabályozások az engedélyeztetéshez, hogy kiszűrjék azokat, akik erre nem alkalmasak, de hiába megy át valaki a vizsgákon, ha azt követően, eltelik egy hónap, két hónap, vagy akár egy év is, történik egy olyan horderejű változás az életében, ami nagyban befolyásolja az ítélőképességét, ami alkalmatlanná teszi a lőfegyver előírtaknak megfelelő használatára.

A fegyvertartással az a probléma, hogy minden engedélyezés (a meghatározott időnkénti megújítás ellenére) az emberi tényezőt, annak lelkiállapotát állandónak tekinti. Pedig a legnagyobb veszélykockázatot pont az emberi tényező kiszámíthatatlansága okozza.

Bizonyára sokaknak az emlékezetében megmaradt a 2009-es pécsi lövöldözés, amikor is egy 23 éves hallgató a  Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, az egyik órán, előre megfontolt szándékkal lövöldözni kezdett, egy diáktársát megölve, három másik embert pedig megsebesítve.
Mint később kiderült, az elkövető az Első Pécsi Polgári Lőegylet tagja volt, érvényes fegyvertartási engedéllyel rendelkezett. Az esetről a lőegylet vezetője úgy nyilatkozott, hogy a merénylő átlagos fiú volt, teljesen normálisan viselkedett, nem adta semmi jelét, hogy fegyveres támadásra készülne. És mégis megtörtént a baj. Hogy mi játszódott le az elkövetőben, nem tudni, ahogy ezt a cselekedetét a fegyvertartási engedélyek megszerzésekor sem lehetett megjósolni, előrelátni. A törvények adta keretek között fegyverhez jutott és megölt vele egy tizenkilenc éves fiút.

Azt, hogy még beavatott kezekben is gyilkossághoz vezethet a fegyverviselés, a 2016-os tragédia is jól mutatja. Akkor ugyanis a magánéleti problémákkal küzdő budapesti rendőrnő szolgálati fegyverével megölte kiskorú gyermekét, majd végzett saját magával is. Hiába van a rendőröknek kötelezően kétévente pszichológiai vizsgálata, a szörnyű gyilkosság-öngyilkosságot ebben az esetben sem lehetett megelőzni vagy kiszűrni.

A szigorú szabályozás és engedélyezés tehát fokozottan indokolt a fegyverviselés és tartás megítélésében. Mondanák bizonyára, hogy önvédelmi célból hadd legyen meg mindenkinek a fegyvertartás joga, azonban ezzel nem értek egyet. A fegyverhasználat több lehetséges veszélyt rejt magában, mint amennyi hasznot hoz. Egy rossz mozdulat, egy nem megfelelően felmért szituáció, egy véletlenül bekapott golyó, és oda egy élet, még akkor is, ha a fegyvert elsütő illető jogosan használta azt.
Jómagam, ebben az őrült világban, sokkal nagyobb biztonságban érzem magam és a szeretteimet, hogy tudom, Magyarországon nem lapul lőfegyver minden második járókelő zsebében. Fontosnak tartom azonban az önvédelmi oktatást, tanítsuk meg már gyerekkorban egyrészt, hogyan kerüljék el a veszélyt, másrészt, hogyan reagáljanak egy-egy fenyegetést jelentő szituációban. Nem hiszem, hogy bármilyen társadalmi helyzetben az állampolgárok felfegyverkezése lenne a helyes megoldás.

Fülöp Tímea

Forrás: jogiforum.hu/ palankhir.hu/ ugyintezes.magyarorszag.hu/wikipedia.org

Hozzászólások