prima5.hu

Gasztro-Partizán extra – romló minőség, elárazás, égből pottyant egér


Az utóbbi időben a Príma 5 étkezdéje hagy némi kifogást maga után. Az étel minőségének hanyatlása és az elárazások még hagyján, de nem rég egy szőrös kis rágcsáló is tiszteletét tette az étkezdében, ráadásul a klímáról pottyant az ételért sorban állók közé.

A legtöbben már biztos ettünk olyan helyen, amit jobb jelző híján csak „menzának” tituláltunk. Ha nem is a legmagasabb minőségű ételt kapjuk, az áraik mégis egyensúlyt hoznak a civódó lelkünkben, a kompromisszum pedig meg is születik. 1000 Ft alatt kétfogásos menü? Ám legyen! Sőt, a nosztalgia szemüvegünket felvéve már az iskolai menzás kosztra is szívmelengetően tekintünk vissza sorban állás közben. Nem is volt olyan rossz az a savanyú bableves, hiába volt a hangsúly a savanyúságán. Lehet, hogy sokat kellett rágni azt a húst, de azért csak lement. Göndör hajszál a – burgonyát még hírből sem ismerő – krumplipürében? Mit tehet az ember? Ahol fűrészelnek, ott biza hullik a forgács! Ami nem öl meg az megerősít! Vagy csak megfosat.

Szerkesztőségünkhöz közel található a Príma 5 étterem, így az elmúlt hónapokban egész sűrűn voltunk a vendégei. Nos, ha a kezdetektől rossz lett volna az étel, nem látogattuk volna olyan gyakran, szóval mielőtt belekezdek a negatívumokba ki szeretném emelni, hogy sokszor jót ettem a CBA kifőzdéjében, a mosolygós, kedves személyzetnél pedig szívesen vásárolt az ember. Azonban az utóbbi időben inkább a zsákbamacskához hasonlítanám az ebédvásárlást a már említett helyen. Van, hogy jóllakva állok fel az asztaltól, de van, hogy az étel sem fogy el és a hasam sem lesz tele. 50-50, étel vásárláskor pedig az ember a legnagyobb sikerrátára törekszik. Egyik nap egy jó adag és finom menüt kapok, pár nap múlva pedig fogyasztásra kevésbé alkalmas maszlagot. Szürcsölöm a leginkább meleg vízre emlékeztető csirkebecsináltat, és közben próbálom kitalálni, a baromfi milyen részét kaptam a levesembe. Kellett némi idő, mire megfejtettem eme kulináris rejtélyt. Rossz ómenként tekintett rám az összeaszott csirkefej az ízetlen becsináltból. Biztos vannak olyanok, akik élvezettel szopogatják le a húst és bőrt az elhullott állatok szétfőtt fejéről, de én nem ilyen vagyok. Nos, lehet, hogy csak finnyáskodom, szóval ugorjunk a következő történetre.

Fűszeres szárnyas saslik 599 forintért? Benne vagyok! Sőt, egyből kérek kettőt is, ugyanis 429 forint egy adag fűszeres burgonya, inkább fizetek egy kicsit többet és krumpli helyet húst kapok, köretként pedig a saslikra felfűzött zöldséget fogom elfogyasztani. Ez a gondolatmenet futott végig az agyamon, de nem csak az enyémen, hanem több kollegámén is. A meglepetés a pénztárnál történt. Egy lapra vannak felírva az ételek nevei a vonalkódjukkal és áraikkal egyetemben, onnan olvassa le az éppen aktuális pénztáros. Gondoltam segítek, mert nem akart előkerülni a megfelelő vonalkód, a sor pedig csak nőtt mögöttem. Végül sikerült, megláttam a nevet és rá is böktem, de ott a lapon már 699 forint volt feltüntetve. Felhúztam a szemöldököm, de a következő meglepetés sem váratott sokat magára. A vonalkód leolvasása után egy harmadik ár, 799 forint jelent meg a pénztárgép kijelzőjén. Szóvá is tettem a pénztárosnak, aki azt mondta ő csak egy pénztáros, nem tud mit tenni, a 799 forintos ár az igazi, az van a gépben. Szóltam az ételt kiadó személyzetnek is, de néhány sóhajtás és pár „jajj” mellett nem kaptam más választ. Ismét vissza a pénztárhoz, ahol feltettem a kérdést: hogyan kaphatnám meg a feltüntetett áron az ételt? Spoiler veszély! Nem kaptam meg azon az áron. De a pénztáros rámutatott egy fiatalemberre, hogy vele beszéljek, ő az illetékes. Szóba is elegyedtem vele, hogy bizony rossz ár van feltüntetve, ez így nem oké. Ő udvariasan megköszönte, hogy szóltam, majd tovább is állt. Éhes is voltam, sok embert is feltartottam, inkább ráhagytam a dolgot és továbbálltam, de előtte még láttam, hogy lecserélik a rossz árcédulát, ez is valami. Lehet lesz olyan, aki nem érti, miért akadékoskodok pár száz forinton, de ha választani kell, hogy az én vagy a CBA büdzséje rövidüljön meg 400 forinttal, az utóbbit választom, hezitálás nélkül.

Fogyasztóvédelmi szempontból is megkérdőjelezhető a szituáció, hiszen megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt – figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére – olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az áru ára, illetve díja tekintetében, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas. Ez pedig egész jól leírja hogyan is jártam.

Na, de a puding próbája az evés, úgyhogy vissza az irodába, evőeszköz a kézbe és lássunk neki a – költői túlzással – aranyárban mért sasliknak. Mit is mondhatnék? Inkább vettem volna krumplit. Az első falatnál megkérdőjeleződött bennem a „fűszeres” jelző mivolta. Paprika, kicsi, feketévé vált paradicsomok mellett volt még némi takonyállagú cukkini a száraz húsok közé rejtve. Ezek után a 400 forintos különbség még rosszabbul esett. Tudom, hogy ez nem egy öt csillagos étterem, de nem árt, ha egy ilyen szituációt is tudnak gördülékenyen kezelni az ott dolgozók, én is elégedettebben hagytam volna el a helyszínt.

Az eset óta nem látogattam el a CBA étterem részére, egy kollégám azonban megtette, és legnagyobb meglepetésére egyszer csak egy egér pottyant az ételért sorban állók közé. A klímából érkezett deszantos jövevény jött-ment egy darabig, majd talált magának némi hátrahagyott táplálékot, amiből vígan lakmározott a padlón. Aranyos kis állat, de szerintem senki nem kíván szőrös rágcsálókat az ebédje köré. A Príma 5 étterem és köztem kialakult mosolyszünet egy darabig biztos el fog húzódni. Arra jutottam, hogy más kajáldákat is meglátogatok, nem ragadhatok le egy ingadozó teljesítményt nyújtó étkezdénél. Már nem érzem azt, amit kapcsolatunk kezdetén. Lehet csak egy hirtelen fellángolás volt az egész? Gondolkodási időre van szükségem, de úgy érzem azért nekik is van min elmélkedni.

Pete Tamás
Kiemelt kép: prima5.hu

Hozzászólások