nagy mosoly

Gasztro Partizán – Terítéken a Szeged Étterem


Ígéretünkhöz híven folytatjuk kulináris kalandjainkat. A Borostyán étteremben eltöltött karácsonyi ebédünk után most, a legtöbb szavazatot kapó Szeged Éttermet vettük górcső alá.

Szeged szívében, a Széchenyi téren található a legújabb „áldozatunk”. A teljes nevén Szeged Étterem Borozó és Pub névre keresztelt helyre először látogattam el – az okra később fény fog derülni.

Ahogy beléptem megláttam egy különböző borosüvegekkel teli falat, ami egy kicsit meg is zavart. Hirtelen nem tudtam, hogy a helyiség melyik részébe is érkeztem, azonban egy kedves pincér rögtön odalépett hozzánk és megerősített minket, hogy bizony jó helyen járunk, ha korgó hassal érkeztünk. Az étterem a földszinten, a borozó és a pub a pincében található.

Rögtön helyet is foglaltunk a legközelebb eső kis asztalhoz, ami az este folyamán egy kicsit túl kicsinek is bizonyult. Pillanatok alatt megérkezett egy pincér az étlapokkal, aki az italrendelésünket is felvette, majd seperc alatt vissza is érkezett a frissítőkkel.

A személyes preferenciámnak kissé sötétnek nevezhető étteremben több percen keresztül vizsgáltuk az étlapon szereplő hangzatosabbnál hangzatosabb nevű ételeket. Nem volt életünk legkönnyebb döntése, de végül megszületett a választás és leadtuk a rendelésünk. Úgy döntöttünk az ebéd elfogyasztása utánra halasztjuk a desszerttel kapcsolatos elmélkedésünk. Pár perc alatt meg is érkezett az első fogás.

Fácán erőleves
Fácán erőleves

A levesek közül mindketten egy-egy csésze fácán erőlevest fogyasztottunk gazdagon, fürjtojással. Nem vicceltek, amikor azt mondták gazdagon, a tojás mellett bőven találtunk húst és zöldséget is a csészénkben. Miután elénk került a leves, a pincér megkérdezte, hogy kérünk-e frissen őrölt borsot, én éltem a lehetőséggel és egy pillanat alatt visszatért egy jókora borsőrlővel, mellyel meg is ízesítette az első fogásom.

A főfogásnál mindketten a szárnyas ételek mellett tettük le a voksunk. Én füstölt sajtos fetakrémmel töltött csirkemellet bacon szalonna köntösben fogyasztottam erdei gombamártással, a tettestársam érdeklődését pedig legjobban a fűszeres kukorica pehelyben sült csirkemell paradicsomos chutney-val keltette fel. Köretként mindketten fűszeres steak burgonyát fogyasztottunk.

Fűszeres kukorica pehelyben sült csirkemell
Fűszeres kukorica pehelyben sült csirkemell

Be kell vallanom, egy kicsit aggódtam az adagok mérete miatt, azonban mikor az asztalunkra került az ízlésesen tálalt főfogás minden kétségem tovaszállt. Miután a mennyiségi tesztet kipipáltuk jöhetett az íz megvizsgálása, amire szintén nem lehet panasz. Egyik összetevő sem volt tolakodó, mégis markáns ízvilággal rendelkeztek szárnyas ételeink. A gombamártás tökéletesen kiegészítette a szalonnába tekert füstölt sajtos csirkemellet.

Füstölt sajtos fetakrémmel töltött csirkemellet
Füstölt sajtos fetakrémmel töltött csirkemellet

Falatozásunkat halk zene kísérte. A főfogásunk fogyasztása közben figyeltem fel arra, hogy az asztalunk kicsit zsúfolt lett, ami nem a pincérek hibája, egyszerűen az asztal lett túl kicsire szabva.

Kicsi asztal
A teli asztal

A három nagy szeletből álló kellemesen ropogós fűszeres kukorica pehelyben sült csirkemellből egy meg is maradt. Pincérünk az asztalunkhoz lépve egyből fel is ajánlotta, hogy ha szeretnénk, becsomagolják nekünk.

Miután lekerültek a tányérok az asztalról ismét kértünk egy étlapot, hogy közelebbről szemügyre vegyük a desszert kínálatot. Az ötféle választási lehetőség közül – némi tanakodás után – elhatároztuk magunkat kiszemeltjeink mellett. Nekem a legszimpatikusabb az almás palacsinta volt vaníliamártással, édes morzsával cserépedényben sütve, partnerem választása pedig egy klasszikusabbnak nevezhető édességre esett, belga csokoládé soufflé-ra, vanília mártással.

szuflé
Belga csokoládé soufflé

Az ételeink közül a desszertre kellet a legtovább várnunk, de a rendelés és az asztalra kerülés között így sem telt el feltűnően sok idő. Miután elém helyezték az édességet rögtön bele is kanalaztam, ekkor szóltak rám az asztal túloldaláról, hogy képet is kellene készíteni. Úgy belemerültem étkezésbe, hogy meg is feledkeztem kötelességeimről, ez pedig igen sokatmondó. Miután a fényviszonyokkal megküzdve elkészültek a desszertekről is képek egyből bele is vetettük magunkat az utolsó, levezető fogásunkba. Azonban az első kanálnál rá kellett jönnöm, hogy ezt bizony elkapkodtam, ugyanis abban a cserépedényben került felszolgálásra az édesség, amiben megsült. Én meg mohó módon rávetettem magam, pedig ez az információ előtte is eljuthatott volna az agyamig, szóval csak magamra vethetek. Azonban pánikra semmi ok, egy kisebb meglepődésen kívül nem esett bajom. Kötelességemnek éreztem felhívni a nagyérdemű figyelmét, hogy tanuljanak az esetemből, nem kell sietni.

palacsinta
Csak óvatosan!

A desszertek ízére sincs panaszunk, a soufflé kellően lágy volt, azt pedig bátran ki merem jelenteni, hogy ilyen palacsinta különlegességet még nem ettem. Némi pihenő után pedig teli hassal kértük a számlát. Két személyre levessel, főfogással, desszerttel, üdítőkkel és jattal együtt 11 000 forintot hagytunk ott. Most pedig következzék a korábban beígért vallomáson: azért nem látogattam el erre helyre ezelőtt, mert az áraik nem feltétlenül nevezhetőek diákbarátnak. Így, hogy már átestem a tűzkeresztségen viszont bátran tudom ajánlani a Szeged Éttermet azoknak, akik nem bánják ezt az árkategóriát, és szeretnének egy finom ebédet vagy vacsorát eltölteni Szeged szívében.

Az éttermet jóllakottan, még egy vacsorára elegendő fűszeres kukorica pehelyben sült csirkemellel hagytuk el.

A Gasztro – Partizánok szavazata alapján ez a hely:

Pete Tamás


Kérjük, kedvelje a MegyeiHír oldalait!

Hozzászólások