bantalmazas

„Ha nem szedik le rólam, nem vagyok benne biztos, hogy nem ájultam volna el!”


Mi kell ahhoz manapság, hogy valaki biztonsági őr legyen? Középszintű iskolai végzettség, személy és vagyonőri igazolvány, mely többek között egy 4,5 hónapos OKJ-s képzés elvégzésével is megszerezhető, büntetlen előélet, és teljes körű erkölcsi feddhetetlenség. Sokszor a különböző szórakozóhelyeken, rendezvényeken tevékenykedő biztonsági szolgálat emberei a legutóbbi kritériumnak nem felelnek meg. Hiszen, aki erkölcsileg feddhetetlen, az nem fog alapos ok nélkül nekimenni egy nála sokkal kisebb, és fizikailag nyilván gyengébb lánynak, csak azért, mert az kimerte mondani a véleményét. Az indok nélküli erőszakos cselekedetekre nem elfogadható magyarázat a biztonsági őrök leterheltsége, frusztráltsága, és az, hogy mennyi idegesítő részeg embert kell egy-egy ilyen eseményen elviselniük.

Az alábbi történet január elsején, hajnalban esett meg egy szegedi szórakozóhelyen. Krisztina egy rövidre zárt házibuliból érkezett ide, ahol alig fogyasztott alkoholt, hiszen már előző este érezte, hogy bujkál benne a betegség. Nem szegedi lévén az amúgy orvosként dolgozó fiatal lánynak szüksége volt egy helyre ahol aludhat a reggeli hazaindulásig, ezért szerette volna az adott helyen bulizó húgát megkeresni, hogy elkérje tőle annak lakáskulcsát. A probléma ott kezdődött, hogy a szórakozóhelyen nem volt lehetőség bankkártyás fizetésre, Krisztinánál pedig, aki ugye nem úgy készült, hogy diszkóban tölti a szilvesztert, nem volt készpénz. A barátai segítségével összedobták egy belépőjegy árát, amiből bement megkeresni a húgát. Körülbelül 10-15 bent töltött perc után indult is kifelé a szórakozóhelyről, – bár a húgát nem találta meg -, hogy beszéljen a kint maradt barátaival, amikor már a kijáratban állva megjegyezte az ott álló biztonsági személyzet egy tagjának, hogy „üzenem a főnökének, hogy egy ilyen régóta üzemelő neves helyen legalább a belépőt lehetne bankkártyával fizetni”.

Ami ezután történt szinte felfoghatatlan, hogy az a személy, aki a biztonságért és a rendért felel, erre hogyan reagált:

„Miután ezt megjegyeztem a kidobónak, ő meg egy társa elkezdtek lökdösni kifelé. Mondtam nekik, hogy engedjenek be, mert csak a húgomat szeretném megkeresni, hogy elkérjem a kulcsot, hogy haza tudjunk menni, le tudjunk feküdni, aludni. Majd lökdöstek rajtam megint, akkor megint könyörögtem, hogy engedjenek be, mert nem vagyok részeg, csak a húgomat szeretném megkeresni, majd amikor ezt harmadjára, vagy negyedjére játszottuk el, akkor visszalendítettem a karommal. Az ütés hatására – mely próbálkozással még csak el sem értem a kidobót – az egyik biztonsági őrnek eldurrant az agya, és letepert a földre, ahol fojtogatni kezdett. Igazából innentől kezdve annyira emlékszem, hogy én könyörögtem neki, kapálóztam kézzel-lábbal, hogy engedjen el, mert nem kapok levegőt. Ekkor már a másik biztonsági őr is mondta neki, hogy hagyja már abba, próbálták rólam leszedni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, amíg fojtogatott, én nagyjából olyan két percre saccolom, abban viszont nem vagyok biztos, hogy nem ájultam volna el, ha nem szedik le rólam.” – emlékezett vissza Krisztina

Ahogy mesélt arról az éjszakáról, Krisztina hangja többször is elcsuklott, még mindig a sokkhatás alatt volt, annyira megviselték a történtek, hiszen nem egyszerű feldolgozni, és nem is megy egyik napról a másikra, ha az embert minden ok nélkül bántalmazzák. Elhatározta, nem hagyja annyiban az ügyet, nemcsak saját maga miatt, hanem azok miatt sem, akik majd ezután jönnek bulizni erre a szórakozóhelyre, s akikkel szemben ki tudja mikor fog erőszakot alkalmazni a biztonsági őr, csak azért mert nem tetszik neki, amit mondanak, mert nem tudja helyén kezelni a felmerülő, a munkaköréhez kapcsolódó szituációkat.

Így Krisztina kihívta a helyszínre a rendőrséget, azzal a szándékkal, hogy feljelentést tegyen az őt bántalmazó biztonsági őr ellen. A kiérkező két járőr fel is vette a doktornő adatait, egy fél mondatban tájékoztatták arról, hogy a feljelentéshez látlelet szükséges, de akkor ugye még nem volt nyoma sem a nyakán, sem a karján a sérülésnek, ahol megragadta a biztonsági őr.
A rendőrök rögzítették a kidobók adatait is, amivel kapcsolatban csak annyit árultak el Krisztinának, hogy ők teljesen máshogy adták elő az esetet, de az már nem derült ki, szerintük mi történt, hogyan lehet félremagyarázni azt, ha valaki leteper a földre egy nálánál kisebb lányt, majd percekig fojtogatja.

„Amikor később hazafelé autóztunk, akkor már éreztem a nyakamon, hogy megszorongatták, ha mozdítottam, fordítottam a fejem. Akkor döntöttem el, hogy bemegyek a kórházba és csináltatok látleletet. A kecskeméti kórházban ezt meg is tettem.”

A következő napokban Krisztina azon őrlődött, megtegye –e ténylegesen a feljelentést, mivel jár, ha megteszi. Végül arra jutott, hogy a sok utazás Szegedre, az ügyvéd, a perköltség, az akár évekig elhúzódó tárgyalás túlságosan nagy teher lenne a számára, ezért mégsem kíván feljelentést tenni, azonban szó nélkül sem hagyhatja a történteket, nem léphet tovább, ezért fordult a sajtóhoz.  Így nagyon meglepődött, amikor a Szegedi Rendőrkapitánysággal egyeztetve kiderült számára, hogy mégis elindult az eljárás az ügyben.
Ezzel kapcsolatban mi is megkerestük a rendőrséget, ahol az alábbi tájékoztatást adták arról, miért és milyen jogcímen kezdeményezték a nyomozást az ügyben:

A garázdaság vétsége közvádra üldözendő cselekmény, nem szükséges feljelentés, az eljárás hivatalból megindul. (2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról: 4. § (1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság a tudomására jutott közvádra üldözendő bűncselekmény miatt hivatalból megindítja a büntetőeljárást.) Az eljárás ismeretlen tettes ellen indult.”

Krisztina itt ijedt meg attól, hogy esetleg ellene folyik- e az eljárás, amiatt, hogy megpróbálta megütni, pusztán ösztönből az ellene erőszakosan fellépő kidobót, ugyanis amikor az őt ért atrocitás miatt telefonon felvette a kapcsolatot a szórakozóhely tulajdonosával, ő arra célzott, hogy még a doktornőnek kellene bocsánatot kérnie a biztonsági személyzettől, amiért megpróbálta a férfit megütni.
Krisztina elmondta, hogy mint bármelyik állampolgár, ő sem járatos a rendőrségi eljárások menetében, úgy érzi, nem kapott megfelelő tájékoztatást az ügy folyamatáról, az esetleges feljelentése következményeiről, vagy arról, hogy feljelentés nélkül is ilyen esetekben a rendőrség hivatalból megindítja a nyomozást.

„Úgy éreztem, hogy él a rendőrökben egy bizonyos sztereotípia arról, hogy szilveszter éjszaka van, biztos részeg a lány, úgyis elfelejti az egészet, és meggondolja magát a feljelentéssel kapcsolatban. Igaz, hogy végül tényleg nem tettem feljelentést, de ők ebben nem dönthetnek helyettem, meg kell adniuk a lehetőséget, és minden ehhez szükséges információt.”

A nyomozás tehát hivatalból elindult. Krisztina, ahogy a biztonsági őrök is, megtették tanúvallomásukat arról az éjszakáról. Ha a garázdaság vétsége bebizonyosodik, a Btk. 339. § szerint, akár két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Krisztina esete sajnos nem egyedi. Mi is írtunk már korábban hasonló történetről, ami újságíró kollégával esett meg, és még hányan vannak olyanok, akik némán, maximum a közösségi oldalakon kiadva a fájdalmukat mesélnek csak az őket ért atrocitásról, velük szemben alapos indok nélkül erőszakosan fellépő biztonsági személyzetről. Pedig ezekről a hivatali túlkapásokról igenis kell beszélni. Nem lehet szó nélkül elmenni mellette, csendben tűrni az erőszakot. A biztonsági őröknek igenis nagy felelősségük van, amit nem vehetnek félvállról, nem csaphatnak oda, ha rossz napjuk van, ha valami nem tetszik nekik. Tanuljunk meg emberekként viselkedni egymással.

Kiemelt kép: dailytimes.com

Hozzászólások