Egyre biztosabbá válik, hogy Kína is állandó katonai jelenlétet fog kialakítani Afganisztánban

Kína betette lábát a nagyhatalmak temetőjébe


Egyre biztosabbá válik, hogy Kína is állandó katonai jelenlétet fog kialakítani Afganisztánban, alapjaiban változtatva meg ezzel a közép-ázsiai térség politikai és katonai jövőképét.

Az elmúlt években már érkeztek jelentések kínai különleges műveleti katonák észleléséről afgán földön, azonban ezek az akciók vagy nem nyertek megerősítést, vagy jótékony csendben szemet hunytak felettük a NATO erők. Jelenleg már egy állandó támaszpont kiépítésének a tervezése folyik Badakshanban, az afgán kormányzattal és a tálib erőkkel egyeztetve. Igen, jól olvasta, a tálibokkal egyeztetve. Nem véletlenül. A talibán mozgalom 2001 óta gyakorlatilag szerepet váltott, a hatalmi és katonapolitikai színpad egyik széléről igencsak közel került a másik oldalhoz.

A tálibok

A 2001-es ultrakonzervatív vallásos terrorszervezet az amerikai megszállás alatt majdnem teljesen megsemmisült, több egymást követő vezetőjét, jelentős parancsnokát megölték és az afgán lakosság nagy többsége is ellenségként tekintett rájuk. Az amerikai/NATO megszállás utáni évek hullámzó intenzitású gerillaháborúja azonban egyetlen eredményt ért el, hogy az egységesnek megálmodott és számbavehető afgán államiság elméleti lehetőségét is szertefoszlatta. A tálibok kiverése után a különböző törzsek és hadurak azonnal egymásnak estek, az államot az idegeneket kiszolgáló árulóknak tekinti a nép, a banditizmus elképesztő méreteket ölt és a nyugati erők sem igazán igyekeztek a talibán teljes felszámolására. Ha a NATO erőket nem érte támadás, akkor doktrínájuk szerint már „rend és biztonság” van, miközben a lakosságot terrorizáló rablók, hadurak és idegen dzsihadisták ellen semmit sem tettek, sőt az afgán kormány hadserege és rendőrsége tárt karokkal (és zsebekkel) asszisztált a NATO erők távol tartásához.

A helyzetről nagyon jó képet nyújt többek között az Is this what winning looks like? című dokumentumfilm. A tálibok viszont harcoltak a bűnözők, az idegen dzsihadisták, és a korrupt kormányhadsereg ellen is, az ellenőrzésük alatt álló területeken sok alapvető szolgáltatást csak ők nyújtottak a lakosságnak és a vallási terror szigorúságán is sokat enyhítettek (ottani mércével), így a vidéki lakosság túlnyomó többségének már kifejezetten a támogatását bírják. Katonai erejük is kezd lassan visszatérni, miután a súlyos veszteségekkel járó NATO elleni támadásokat nagyon lecsökkentették, több régióban pedig lényegében felhagytak velük. (persze támadnak NATO erőket is még néha, tovább bonyolítva a helyzetet, tavaly pedig a stratégiai jelentőségű Kunduz városát is sikerült elfoglalniuk)

MTI/Amerikai Védelmi Minisztérium

És ebben a zavaros helyzetben lép most a színpadra Kína

A Talibán és Kína közt már 2001-et megelőzően is voltak tárgyalások, amik az amerikai háború miatt megszakadtak. 2000 decemberében az akkori pakisztáni nagykövet Lu Su-Lin Kabulban személyesen találkozott Omar Molla tálib vezetővel, hogy az ujgur határvidéken működő kiképzőtáborok bezárásáról és az ujgur szeparatista mozgalomtól történő elválásról tárgyaljanak.

Az amerikai háború ezt a lassan, de haladó folyamatot szakította félbe. Kína csendes várakozó állásba helyeződött. Egy elhamarkodott katonai beavatkozással akkor csak magukra haragították volna a régióban élő törzseket, akik most kezdenek partnerként tekinteni Kínára.

A legnyugatibb kínai tartomány Xincsiang ugyanis 10 milliós ujgur népességgel bír. Az ujgurok muszlimok, és mint a többi etnikum, súlyos elnyomás alá esnek a han kínai állam által. Han nemzetiségűek irányított betelepítése, pártkáderek erőltetett beköltöztetése ujgur családokhoz, utazási és egyéb szolgáltatásbeli korlátozások, az ujgur nyelv és kultúra tiltása következtében robbanásközeli a hangulat. A közelmúlt lázongásait a kínai hadsereg rendre vérbe fojtotta ugyan, de a 90-es évek óta rendszeresen fellángoló ellenállás egyre erősebb és erőszakosabb, valamint megjelentek benne a klasszikus iszlám terrorizmus módszerei is.

Még egy játékos

Az Iszlám Állam természetesen próbált tömegbázist kiépíteni Afganisztánban is, azonban a tálibokban komoly ellenfélre akadtak. A tálib vezetés többször kinyilatkoztatta, hogy nem tűrik meg az ISIS semmiféle jelenlétét, ellenségként kezelik őket és eredményesen harcoltak is az alakuló sejtek ellen. A roppant büszke helyieket is sértette, hogy ismét idegenek jönnek és gyilkolnak (az ISIS ugyanolyan random merényletekkel mutatkozott be, mint Irakban és Szíriában), valamint olyan háborúba akarnak toborozni, ami nem az ő érdekük és vallásilag is elfogadhatatlanok (az ISIS ugyanis halálos bűnnek tekint sok olyan törzsi hagyományt, ami Afganisztánban még az iszlámnál is idősebb). Nem is tudott az ISIS érdemben megjelenni az országban és minimális számú (egyes források szerint száznál is kevesebb) terroristát tudtak csak toborozni az afgánok közül. Viszont Afganisztánon keresztül, ami egy egészen kis részen határos is Kínával, az ISIS ügynökei beszivárogtak Xincsiangba. Több száz, de könnyen lehet, hogy inkább több ezer ujgur pedig ugyanezen az úton csatlakozott az ISIS-hez.

2014-ben egy közzétett videóban az ISIS vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi nevén is nevezte a hitetlenek által elnyomott ujgurokat, akiket hamarosan fel kell szabadítani. 2016 augusztus 30-án a Kirgizisztáni Biskekben egy öngyilkos merénylő autóbombával támadta meg a kínai nagykövetséget, ezzel új korszakot nyitva a terrorizmus történetében Kínában. Egy későbbi, 2017-es felvételen pedig ujgurok láthatók egy iraki ISIS kiképzőtáborban. Az ISIS Afganisztáni kiképző táborainak felszámolása és az itt bújtatott harcedzett ujgur harcosok megsemmisítése ezért közös érdeke Kínának és az immár többé-kevésbé tárgyalópartnerré emelkedett táliboknak is.

Ami nincs, és mégis van

Minimális kínai katonai jelenlét már most is van Afganisztánban. Tádzsikisztán felől átlagosan havi két kínai járőr lép afgán földre, több alkalommal az afgán kormányhadsereggel közösen járőrözve. De meg nem erősített források szerint tálib harcosokkal is látták már együttműködni a felségjelzés nélküli, de csupa kínai, új gyártású felszereléssel bőségesen ellátott csapatokat, akik a helyi lakossággal nem érintkeznek.

Jövőkép?

Érdekes geopolitikai helyzetet teremthet az is, ha Kína a jövőben növeli katonai jelenlétét Afganisztánban. A lassan kivonuló NATO helyére lépő, a nép növekvő támogatását élvező tálibokkal partner Kína így minimális kockázattal beékelődhet Oroszország és India érdekszférája közé, ami nemcsak katonailag, de gazdaságilag is ugyanolyan jelentős.  (Indiával már most is nagyon rossz a szomszédi viszony, a közös határon a himalájai Ladakh fennsíkon rendszeresek a majdnem tűzharccá fajuló incidensek és a Dél-kínai tengeren az agresszív területfoglaló bázisépítések is földrajzilag bekerítik India hosszú távú gazdasági érdekszféráját.) Az afgán hadsereg és rendőrség a felszereléseinek pótlását már amerikai helyett egyre nagyobb arányban kínai termékekkel oldja meg jelenleg is. Az importált élelmiszerek kb. negyede szintén kínai termék.

Minden bizonnyal az új afgán támaszpont(ok) építésével párhuzamosan olyan széleskörű infrastrukturális beruházásokra is sor fog kerülni, mint Afrikában. Pénz lesz rá bőven, és megéri befektetni, mert Afganisztánban a földgáz mellett hatalmas mennyiségű lítium is található, ami az elektronikai iparnak nélkülözhetetlen. A hosszú távú kínai katonai jelenlét pedig előre láthatólag elnyomja az iszlám fundamentalizmus ismételt felvirágzását (Kínának nem kell emberjogi PR-ra figyelnie), ezért minden bizonnyal sem Oroszország, sem az USA nem fog komoly ellentevékenységbe kezdeni. Már csak azért sem, mert egy idegen hadseregre borítékolhatóan hamarosan minden baját is rázúdítja ez a föld. A fejfájás Pekingben pedig mosolyt szül Washingtonban.

Nem hiába mondják, hogy Afganisztán a nagyhatalmak temetője… Sok szerencsét, Kína!

Kiss Péter
Fotó: WION  

Hozzászólások