külföldi munka

Mennyire befolyásolja a külföldi munkavállalásra való hajlandóságot a kor és a végzettség?


Napjainkban cseppet sem számít kuriózumnak, hogy egy fiatal elhatározza, kipróbálja magát külföldön. A helyzet siralmas? Aggasztó? Ijesztő? A minősítések ideje lejárt… egy ambíciózus munkavállaló kell csak a döntéshez. Na de kinek érdemes külföldre mennie a munkavállalás céljából? Számít-e a kor vagy a végzettség? Az alábbi összefoglaló iránymutató lehet.

A fiataloknak könnyű…

A fiataloknak könnyű, se kutyájuk, se macskájuk, nemhogy családjuk, akiről gondoskodniuk kellene. Ezt a mondatot nem egy, hanem több ezer fiatal hallgatta már végig a környezetétől. Amellett, hogy a mondat igazságértéke kikezdhetetlen, mégis lekezelő, hiszen belevágni az újba nekik is épp olyan nehéz, mint bárki másnak. Sokan mégis megteszik, és mernek lépést tenni azért, hogy változtassanak a körülményeiken. Két egyszerű példa a fiatalok helyzetére:

A tanulmányaival középfokon végzett fiatal helyzete: amennyiben gyakorlatot szerzett a tanulmányai során, valószínűleg el tud helyezkedni egy hazai cégnél. A fizetéssel szemben nincsenek nagy elvárásai, hiszen már hallomásból tudja, vagy a hirdetésben is olvashatja, körülbelül a minimálbérre számíthat. Belenyugszik, nem tehet mást, ha sikeres az álláspályázata, munkába is állhat. Eltölt valamennyi időt a cégnél, talán másik állás után néz, talán nem, inkább marad ott, ahol van, egy idő után azonban a feltételekkel nem biztos, hogy ki tud egyezni. Számos olyan fiatal van, aki gyorsan kapcsol, és időben dobbant: megcélozza külföldet. Tudja, hogy nem lesz egyszerű, mert ott sincs Kánaán, mégis többre vágyik a magyar valóságnál, és bevállalja a kalandért, az újdonságért, a függetlenségéért… és a pénzért.

A tanulmányaival felsőfokon végzett fiatal helyzete: igen sok időt tölt tanulással ahhoz, hogy elvárásai legyenek: ideális esetben szeretne a szakmájában elhelyezkedni, jól keresni, gyakorlatot szerezni. Mivel friss és alakítható, a cégek is örülhetnek, hiszen képes idomulni az elvárásokhoz. A fizetéssel szemben nincsenek nagy elvárásai, hiszen már hallomásból tudja, vagy a hirdetésben is olvashatja, körülbelül a diplomás minimálbérre számíthat. A forgatókönyv pedig nem sokban tér el az előző példától. Belenyugszik a felajánlott fizetésbe, nem tehet mást, ha sikeres az álláspályázata, munkába is állhat. Eltölt valamennyi időt a cégnél, talán másik állás után néz, talán nem, inkább marad ott, ahol van, egy idő után azonban a feltételekkel nem biztos, hogy ki tud egyezni. Számos olyan fiatal van, aki gyorsan kapcsol, és időben dobbant: megcélozza külföldet.

Tehát a végzettségtől függetlenül, egy ambiciózus fiatal elég gyorsan felismeri, ha nem tud fejlődni és előrehaladni a mai Magyarországon, akkor lehetősége van újabb célok kitűzésére.

A portfolio.hu beszámol arról, hogy egy tavalyi felmérés szerint milyen mértékű mobilitás jellemezte a fiatalabb generációt:

„A 19-29 éves korosztály 37 százaléka tervezi, hogy külföldön vállal munkát. Ez a kor előrehaladtával egyre csökken: 30-44 év között 15, a 45-59-es korosztályból pedig 13 százalék jelentette ki, hogy tervezi elhagyni az országot, a hatvan év felettiek csupán két százaléka gondolkodik ezen.”

Én már öreg vagyok ehhez…

Én már öreg vagyok ehhez, hallható sokszor már a negyvenes korosztály szájából is a jól ismert mondat. Egy középkorú ember biztosan nem tekinthető „öregnek”, talán csak annak érzi magát. Hiszen ahhoz, hogy belevágjanak az újba akár családostól, akár egyedülállóként igazán nagy körültekintést igényel a váltás. Sokan mégis belevágnak, és mernek lépéseket tenni azért, hogy változtassanak a körülményeiken. Két egyszerű példa a középkorúak helyzetére:

A tanulmányaival középfokon végzett középkorú helyzete:a szakmájában, esetleg a másod- vagy harmadlagosan szerzett szakmájában kellő gyakorlatot szerzett egy-egy hazai cégnél. A fizetéssel szemben elvárásai vannak, de körülbelül húsz éve épphogy inflációkövető a fizetése, továbbra sem tud tervezni belőle a jövőre vonatkozóan, nemhogy a nyugdíjára gondolva. Eltölt valamennyi időt az egyik, majd a másik, végül az x-edik állásában, egy idő után azonban a feltételekkel egyszerűen nem tud kiegyezni. Számos olyan középkorú van, aki végül kapcsol, és dobbant: megcélozza külföldet.

A tanulmányaival felsőfokon végzett középkorú helyzete: igen sok időt töltött tanulással és a munkában ahhoz, hogy elvárásai legyenek. Ha sikerült a szakmájában elhelyezkedni, kellő gyakorlatot is szerezett, mégis úgy érzi, egy helyben toporog. Szakmailag elérte azt a szintet, ahol sok esetben nincs lehetőség az előrelépésre, a fizetése pedig a legtöbbször nem emelkedik olyan mértékben, mint az elvárt lenne, nem tud tervezni a jövőre vonatkozóan, nemhogy a nyugdíjára gondolva. Számos olyan középkorú van, aki végül kapcsol, és dobbant: megcélozza külföldet.

Tehát ha ambiciózus a középkorú elég gyorsan felismeri, ha nem tud fejlődni és előrehaladni a mai Magyarországon, akkor lehetősége van újabb célok kitűzésére.

A portfolio.hu elemzése a középkorú munkavállalók mobilitási hajlandóságát is taglalja, állításuk szerint egyre többen keresik a külföldi cégek az idősebb munkavállalókat is:

„A fiatal magyar munkavállalók mellett egyre több helyen keresik az idősebbeket is: kifejezetten előnyt jelent például egy angliai takarító álláshirdetésnél, ha a jelentkező elmúlt már 40 éves. Irodákban, óvodákban és magánlakásokban kellene dolgozni, és akár azonnal is lehet kezdeni! Átszámolva nettó 350 ezer forintot lehet keresni, ehhez 1-3 éves munkatapasztalatot várnak el a jelentkezőktől, és még angolul sem kell tudni – ellenben a B-kategóriás jogosítvány alapfeltétel! Emellett a cég kedvező szálláslehetőséget is kínál a jelentkezőknek.”

A külföldi munkáért járó díjazás összege a legfőbb vonzerő, bár nem az egyedüli, a magyar munkavállalók mobilitását illetően. A kivándorlási hajlandóságnak a fizetés mellett számos oka lehet, az viszont megállapítható, hogy függetlenül attól, milyen végzettséggel rendelkezik valaki, ha hajlandóságot érez, kipróbálhatja magát a külföldön.

A portfolio.hu egy másik elemzése kitér a diplomások mobilitásának a mértékére is:

„Magyarországon a diplomások elvándorlásának más csoportokhoz viszonyított magas aránya és az átlagot meghaladó gyors növekedése a hétköznapi tapasztalatokkal megegyezik, a magyar kivándorlás komoly strukturális problémája a diplomások átlagot meghaladó ütemben növekvő elvándorlása.”

Összességében megállapítható, hogy a tendencia előremutat, a mobilitási folyamat egyre inkább tetten érhető a magyar munkavállalók körében. Lényegében csak elhatározás kérdése, hogy az ember a tettek mezejére lépjen és maga mögött hagyja a megrekedt életmódját. A feltételek adottak, nem marad más hátra, mint merni belevágni.

S.F.Zs.

Hozzászólások