tüntetés

Pár gondolat a tüntetések tavaszán


Budapest, Szeged, Kecskemét, Debrecen, Nyíregyháza, Pécs, Székesfehérvár. Hogy mi a közös ezekben a városokban? Az, hogy az elmúlt egy hónapban, ami a választások óta eltelt sorra szervezik a kormányellenes tüntetéseket, sorra mutatják meg magukat az elégedetlen és eddig a politikai apátiába süppedt emberek.

Örültek, ujjongtak, a tömeg erejében bíztak. Egy pillanatra elhitték, hogy ami történt április 8-án, az megváltoztatható. Hogy ekkora tömeget egy kormány sem tud elhallgattatni, hogy kezdetét veszi egy olyan kezdeményezés, amely előrevezet, amely képviseli azoknak az embereknek is az érdekeit, akik nem a Fideszre szavaztak.

A demonstrálók bíztak, abban, amit a tüntetések felszólalói mondtak. Hogy létrejöhet egy összefogás, hogy születhet egy olyan erős egyéniség a szétzilált ország romjain, aki mögé beállhatnak, aki képes harcolni a piacképes oktatásért, az európai színvonalú egészségügyért, a független sajtó létrejöttéért. Egyetértésüket és támogatásukat fejezték ki a felszólalókkal, ezért voltak jelen a demonstrációkon, ezért mentek ki az utcára, hiszen nem akarnak egy olyan Magyarországon élni, ahol a kormánypárt azt állítja, hogy azért van annyi beteg ember, mert nem tartják be a 10 parancsolatot, vagy, hogy megadóztatják azokat a nőket, akik 35 éves korukig nem szülnek.

És az emberek lelkesek is (voltak). Teli szenvedéllyel jártak hétről hétre a tüntetések helyszíneire, sokan vállalva az utazást is például a budapesti országos tüntetésre. De lassan eljön az az idő, ami még inkább csak a vidéki, például szegedi tüntetésen mutatkozott meg, hogy ez a lelkesedés is elmúlik, az emberek teszik a mindennapi dolgaikat, beletörődnek a hatalom zsarnokságaiba és szemenszedett hazugságaiba, amin keresztül tönkretesznek egy országot a benne élőkkel együtt.

Eljött az a pont, ahol a demonstráció már az erejét veszíti, ahol már kézzel fogható eredmények szükségesek a folytatáshoz, hiszen a tömeg lassan, de biztosan szétforgácsolódik, semmivé válik, és azok az emberek is hitüket vesztik, akik eddig mindezt szívügyüknek tekintették.

Fülöp Tímea


A cikk olvasható a Megyeihír e heti számában a 2. oldalon is.

Hozzászólások