Szeged legdorombolósabb gasztrokocsmájában jártunk


Hosszas kihagyás után újra jelentkeznek a Gasztro Partizánok. Kulináris kalandjainkat most Szeged legcicásabb “kajáldájában” folytattuk, ezúttal a Cirmi gasztrokocsmába látogattunk el, ahol szó szoros értelmében minden a macskákról szól.

A hagyományosabb, formálisabb éttermek látogatását követően valami üdítően frissre vágytam, kíváncsi voltam mivel nyújthat más élményt egy romkocsma hangulatú falatozó. Macskamániás létemre pedig éppen kapóra jött ez a cicás hely. Szó szerint cicás, ugyanis már a logóban is visszaköszönő macska motívum elborította az egész éttermet. Macskás volt a székpárna, a hamutál, a szalvéta és még a dekorációként elhelyezett mécsestartó is.

Amint beléptünk a helyre látszott, hogy sokan kedvelik, alig találtunk szabad, nem foglalt asztalt. Mihelyt sikerült, le is huppantam vacsorapartneremmel egy szépen megterített asztalkához. Nem sokkal később, már jött is egy serény pincérhölgy, hogy felvegye rendeléseinket. A gusztábbnál-gusztább ételek közül kissé nehezen sikerült választanunk, egy azonban biztos volt, meg kellett, hogy kóstoljuk a mentás-bodza limonádét, mert az nagyon jól hangzott. Ezt kikértük, az ételek kiválasztásával pedig még bajlódtunk egy kicsit.

Gyorsan meg is érkezett a limonádé, azonnal is belekóstoltunk. Rendkívül hűsítő, enyhén savanykás, de mégis édes íze mindkettőnket levett a lábunkról, nem árulok el nagy titkot, de még a főételek után is rendeltünk egy újabb  kört.

Kicsivel később az ételrendelésre esett a sor, mivel javarészt hamburgerezőkbe szoktam járni és a Cirmit is úgy ismertem meg mint hamburgerezőt, kiváncsi voltam, mi mást tudnék még itt elfogyasztani. Ahogy az étlapot kémleltem, megakadt a szemem egy ételen, amelyet Chimichanga néven kereszteltek el. A csirkeételek között találtam, leírását tekintve egy tortilla lapba tekert húsos finomság sült krumplival tálalva, amelyet nyakon öntöttek egy kis tejföllel és kínáltak mellé még egy guacamole mártást. A velem szemben ülő partnerem pedig maradt a hagyományos vonalon és egy Szoszi Laci nevű hamburgert szemelt ki magának.

Ameddig vártunk az ételekre, volt egy kis időnk körbenézni az étteremben. A berendezést tekintve rendkívül hangulatos, fiatalos kis helyről van szó. Minden tekintetben az újhullámos vonalat képviseli, amelyet megfűszereznek egy kis vintage stílussal. Egyszerűbb kertiszékeket használnak, szimpla asztalokkal, azokat a minimalitás jegyében megterítve. A hangulatot nagyban uralja a fa, az egész egy terasz-szerű helyiség telistele fa elemekkel. Igazi fiatalos, pörgős kis kocsma, jól elrejtett, mégis hangsúlyos cica motívumos kiegészítőkkel megspékelve.

Nem sokat nézelődtünk, mire meg is érkeztek az ételek, hát mit ne mondjak, összefutott a nyál a szánkban. Ha igazán szépen tálalt ételekre vágyunk, akkor ez a hely az Igazi. Nagyon  igényes tányérokat kaptunk, ínycsiklandó ételekkel. Az általam rendelt Chimichanga minden várakozást felülmúlt, nagyon ízletes volt maga az étel, a hús is jól készült, valamint a friss ízért az étel tetején elhelyezett zsenge zöldségkupac kezeskedett. Az étel mellé kínált szósz is teljesen rendben volt, az én ízlésemnek talán pöttyet túl fokhagymás, ellenben jól kiegészítette a tortillába tekert mennyei falatokat. Az egyetlen gond számomra talán a sült krumpli mennyisége volt, ugyanis az fogyott el a tányérról a leghamarabb. Összességét tekintve azonban egy hatalmas piros pont a szakácsnak, engem abszolút megvettek.

Kikértem vacsorapartnerem véleményét is, az elé tárult tányérról. Azonnal leesett az álla a látványtól, rendkívül csinos kis hamburger tárult elé. A meglepődés után azonban a szürke tények következtek, maga a hamburger kissé kicsinek bizonyult, valamint ő is hasonló véleménnyel volt a sült burgonyáról: az, hogy kevés. Ízek tekintetében azonban teljesen egyetértettünk, kifogástalan volt az étel.

Szépen komótosan elnyamnyogtuk az ételeket és ezt követően a jött is a desszert. Mindkettőnkben maradt még egy kis hely, ezáltal a pincér hölgy ajánlására megkóstoltuk a hely desszertajánlatát. Kétféle édesség közül lehetett választani, az egyik az Oreo tortaszelet volt, a másik pedig a panna cotta. Ketten voltunk, hát miért is ne ízleltük volna meg mindkettőt. Számomra az Oreo torta volt a hívogatóbb, partnerem pedig a panna cottával kacsintgatott. Amint megérkeztek a finomságok rögtön belekezdtünk. Meglepő volt számomra, hogy a tortaszelet teljes egészében fagylaltból állt, még a tetején található eper is fagyott volt. Ezt kissé kellemetlen volt megtapasztalni, ugyanis amint bekaptam az epret, az a  bizonyos “agyfagyás” azon nyomban be is állt. Ízeit tekintve azonban teljesen jó volt, partnerem desszertjével ellentétben. Mivel a panna cottája teljesen íztelen volt, még az epres mártás sem dobta fel igazán.

Összegezve a tapasztalatokat, maga a hely teljesen rendben van, igazán fiatalos, hangulatos. Főételek tekintetében is nagyon jó az irány, talán egy nagyobb sült krumpli adaggal feldobhatnák a tányérokat, azonban enélkül is jár a csillagos ötös. Desszertek tekintetében már nem olyan jó a helyzet, de bízunk benne, hogy a következő látogatásra e tekintetben is erősödni fog ez a kézműves gasztrokocsma, ugyanis jelen állás szerint egy pár pici változtatással akár könnyen elképzelhető, hogy a kedvenceim közé kerül ez a hely.

Sánta Barbara

Hozzászólások