vekerdy

Tegyünk rendet a fejekben Vekerdy Tamással. Tanácsok kisgyerekes szülőknek


A közismert gyermekpszichológus országszerte előadásokat tart, könyveket ír, rengeteg hasznos tanáccsal szolgál a gyermeknevelés területén. Sok szülő iránymutatóként veszi gondolatait, elvei alapján próbál megoldást találni a felmerülő problémákra, a gyerekek sokszor kifürkészhetetlennek tűnő viselkedési mintázataira.

Vekerdy tanácsai megnyugtatók a szülők számára. Az alábbi válogatás a gyermekpszichológussal készített néhány interjú alapján készült, amelyekben kimondja a gyerekek alapvető szükségleteit, valamint beszél a korlátok ledöntéséről is. A gyakran ismételt szülői mondatokra, releváns választ kapunk a szakértő szavai által.

A szülő mondata: Nem akarom, hanem szeretném!

Folyton javítgatjuk a kicsiket, amikor még épphogy csak beszélni kezdenek. Vekerdy szerint teljesen felesleges az „Akarom”kijavítás a „Szeretném”szóra.

A szakértő interjújában elmondja, miért ne tegyük ezt: „Ő akarja, nem szeretné. Ne neveljük képmutatásra! Egy ilyen kisgyerek most van a dackorszakban, számára ez a kor a saját akarat gyakorlásáról szól. Leválás a szülői burokról.”

A szülő mondata: Rendesen egyél az asztalnál!

A gyereket nagyon nehéz az asztalhoz szólítani, ha éppen benne vannak valamiben. Végül pedig, ha megkezdik az étkezést, a fenti mondat a legtöbb családban minden bizonnyal elhangzik. A szülői minta azonban többet ér minden szónál, állítja Vekerdy.

„A legsúlyosabb hibák egyike! Ha szép evésre akarjuk nevelni a gyerekünket, az pokoli lesz. Ne habzsolj, ne piszmogj, ne játssz az étellel, húzd közelebb a tányért… Borzalom! Így rontjuk el a közös étkezés hangulatát. Egyen úgy a gyerek, ahogy tud és akar, és egyen azt és annyit, amit és amennyit akar. (…) Nem kell szép evésre nevelni a gyereket. Mi együnk szépen, és megtanulja tőlünk.”

A szülő mondata: Szeretnél mesét nézni? Vagy kéred a tabletet?

Már a kérdések felvetése is igen nagy hiba, amit a szülők a legnagyobb százalékban el is követnek. Vekerdy szerint „a tévé ne elektromos bébiszitter legyen!”. Amíg a gyerek a tévé előtt ül, valóban nyugton van, de mindez mellékhatásokkal is jár. A szakértő az alábbiakra hívja fel a figyelmet:

„Kezdjük azzal: a látott mese nem mese, a jó mese csakis a hallott mese. Mert mesehallgatás közben ugyanaz történik, mint játék közben: belső képkészítés. A gyerek belső képeket készít a hallott meséhez, látja maga előtt. Ezt csinálja játék közben is. Apa, ne lépj a szőnyegre, mert az a tenger! Ha a gyerek eleget játszik, és elég mesét hall, akkor kevesebbet szorong, s az agressziós szintje és a depressziós hajlama is csökken. A mese gyógyít. Ma nagyon sok gyerek úgy kerül óvodába, hogy nem tud játszani és nem tud mesét hallgatni, mert otthon állandóan a képernyőre meredt. A külső kép azonnal leállítja a belső képkészítést!”

A villogó képernyő negatív hatásai a gyerekekre:

 Függőséget okoz:

A szülő nemcsak a tévézéssel ronthatja el a dolgot, hanem azzal is, ha tabletet, okostelefont, akár a laptopot ad a gyerek kezébe. Vajon milyen mellékhatásokra készülhet?

Vekerdy felhívja a figyelmet arra a kutatásra, melynek során kimutatták:„az okostelefon olyan függőséget alakít ki, mint a kokain.” A szakértő tanácsa újra a szülői mintára hívja fel a figyelmet: „Ez komoly fenyegetés. Megkerülni nehéz, de nekünk kell példát mutatnunk azzal, hogy felelősen is lehet használni.”

Agressziót szül:

A szakértőt egyik előadása végén az agresszióról kérdezték a szülők. Vekerdy nem kertelt, egyértelműen meghatározta a probléma gyökerét:

„A gyerek örökmozgó. Régen szabadon rohangálhatott, mert volt nagy udvar, kert, patakpart, mező, fára mászhatott, ma viszont ül a képernyő előtt, és ez óriási baj! A ki nem élt aktivitás, duzzad és agresszióban robban!” (…) Tehát az életkörülmények önmagukban agresszívvé teszik a gyereket, aki rengeteg frusztrációval küzd.”

A szakértő szerinta gyerekeknek iskolás korig egyáltalán nem kellene sem tévézniük, sem elektronikus eszközökkel foglalniuk le magukat, sőt még az iskolás korban is korlátozná a tévézés időtartamát. Szerinte a következő feltételeknek kellene összeállnia ahhoz, hogy a gyerek képernyő elé ülhessen: „csak közösen kiválasztott műsort, limitált időben, egy nap maximum 20 perc, és most jön a legszörnyűbb: valamelyik szülővel együtt” nézhetné a gyerek a tévét.

A szakértő kiemeli: ha a szülő jól érzi magát, azt a gyerek is megérzi:

„Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időnként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.”

Nem utolsósorban pedig: a szakértő tanácsai az anyák kímélésére:

„Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből.”

S.F.Zs.

MTI Fotó/Koszticsák Szilárd

Hozzászólások