separ café

Terrortámadásban meghalt Alexander Zaharcsenko, a szakadár elnök


Augusztus 31-én robbantásos merényletben életét vesztette Alexander Zaharcsenko, a szakadár Donyecki Népköztársaság politikai vezetője.

Nagy erejű bomba robbant Donyeck városban az elnöki rezidencia melletti kávézóban. A robbanásban a szakadár állam pénzügyminisztere Tyimofejev is súlyosan megsérült. Zaharcsenkot még kórházba tudták szállítani, azonban hamarosan belehalt sérüléseibe. Más halálos áldozatról nincs hír, a sérültek száma több mint tíz.

A merénylet után azonnal rendkívüli állapotot hirdettek Donyeckben. A DNR rendőrsége közleményben közölte, hogy másnap letartóztattak meg nem nevezett számú személyt, akik kapcsolata hozhatók a merénylettel. A gyanúsítottakat „ukrán diverzánsoknak” nevezik, több részlet egyelőre még nem ismert.

Alexander Zaharcsenko
Alexander Zaharcsenko

Alexander Zaharcsenko ellen már korábban is több merényletet kíséreltek meg. A szeparatista mozgalomban hamar a politikai vezető tisztségére került, személyét általános tisztelet övezte a szakadárok körében. Higgadt, józan gondolkodású politikusnak tartották. 2014 augusztusa óta a szakadár állam miniszterelnöke, az év novembere óta elnöke. A DNR katonai sikereinek csúcsán a béketárgyalások felé nyitott. A Minszki tűzszüneti megállapodások egyik fő tárgyalója, később személyes aláírója volt. (Ukrajna ezt a megállapodást a kezdetektől fogva sorozatosan megszegi.) Gyakran tájékozódott az eseményekről a helyszínen, harctéri sebesülését is így szerezte: láblövést kapott a Debalcevo-i katlancsatában.

A minszki megállapodás után a fogolycsere tárgyalásokban is komoly szerepet vállalt, valamint a két szakadár köztársaság (Donyeck és Luhanszk) közigazgatásának helyreállításán dolgozott, meglehetősen sikeresen. A szakadárok oldalán harcolt körülbelül ezer nemzetközi önkéntes leszerelését és hazatérését is ő kezdeményezte még a tűzszüneti tárgyalások alatt. Meggyilkolásáról idehaza csak kevés médiafelület (index, 24.hu, hu.euronews) közölt egy-egy rövid jelentést, a nemzetközi média sokkal többet foglalkozik halálával, hiszen személye kiemelt fontosságú lehetett volna a további béketárgyalásokhoz.

A 31-ei merénylet után jelentős katonai átcsoportosítást figyeltek meg a határ ukrán oldalán, főleg Marjupol felé. A jelentések szerint nehézfegyverzet, páncélosok is voltak köztük, ami szintén sérti a tűzszüneti egyezményben aláírt 30 km-es zónát. A Kreml szóvivője a hírre reagálva kijelentette, hogy Zaharcsenko meggyilkolásával, ami csak az ukrán államnak állhatott érdekében, gyakorlatilag nullázódott a békés rendezés lehetősége. Putyin másnap közleményben ítélte el a merényletet, azonban tartózkodott attól, hogy az ukrán államot vádolja annak elkövetésével. A miniszterelnöki tisztséget most az eddigi helyettes, Dmitrij Trapeznyikov tölti be ideiglenesen.

Zaharcsenko halála több kérdést is felvet:

Tény, hogy az utóbbi két évben egyre több ellenséget szerzett magának a donyecki belpolitikában (a szakadár köztársaságok területén államosított vagyonból állítólag szép nagy szeletek jutottak neki és közvetlen munkatársainak). Tartós politikai hatalomra rendezkedett be az általános választások halogatásával (elgondolkodtató, hogy ezt a halogatást mennyire okozta szándékosan Kijev azáltal, hogy a tűzszünetet megsértő ukrán támadások mindig megszaporodtak a kiírt választások közeledtével…). Valamint kisebb jelentőségű ügyekben, de párszor látványosan szembeszállt Putyinnal is.

Moszkva részéről azonban a félreállítását sokkal diszkrétebben és vér nélkül is megoldhatták volna, hiszen ha kiderülne az orosz érintettség, az hatalmas haragot keltene az eddig kifejezetten moszkvabarát donyecki lakosság körében. Az orosz merénylet ezért a legkevésbé valószínű. A belpolitikai rendezést, esetleges hatalomváltás elfogadtatását szintén nem segíti elő a legnépszerűbb ember brutális meggyilkolása, ha más helyi ember kívánna a helyére lépni. A legvalószínűbb, hogy az ukrán titkosszolgálat ölte meg kicsinyes bosszúból vagy egy elkövetkező támadás előkészítése okán. Ez a magyarázat jól illeszkedne abba a sorozatba, ami már több mint két éve tart. A két szakadár állam legismertebb személyeit, sikeres katonai parancsnokait sorra gyilkolják terrorista módszerrel.

2015. január elején autóbomba végzett a Luhanszki Népköztársaság önjelölt védelmi miniszterével (hivatalos tisztséget nem viselt, csupán önmagát hívta annak), a harcokban Batman néven ismertté vált Alexandr Bednovval. Ez az ügy eléggé homályos, hiszen Bednov már a harcok alatt is sok haragost szerzett kétes viselkedésével és nyakig merült alvilági üzletekbe.

2015. dec. 12-én autójába rejtett bomba okozta Pavel Dremov, a luhanszki 6. kozák zászlóalj parancsnokának halálát. A büszke és önfejű kozák Dremov a harcok csillapodása után egyre többször és erősebben kritizálta nyilvánosan az LNR akkori önjelölt miniszterelnökét Igor Plotnyitszkijt, mondván emberei nem azért harcoltak, hogy a kijevihez hasonló korrupt politikusok üljenek a hatalomban. Kijevben is az egyik legfőbb ellenségnek tartották, a harci sikerei és a kijevpárti milíciákkal szembeni kíméletlensége miatt.

Dremov (középen) nyers őszintesége a harcok után sokaknak kellemetlen volt Luhanszkban.
Dremov nyers őszintesége a harcok után sokaknak kellemetlen volt Luhanszkban.

2016. október 16-án szintén pokolgépes merénylet áldozata lett a Motorola néven ismertté vált Arszen Pavlov, a DNR haderejének egyik legsikeresebb, legismertebb parancsnoka. Az ő általa szervezett és személyesen vezetett „Szparta” osztag rendkívül heves harcokban védték szlavjanszkot, majd foglalták vissza a Donyeck Nemzetközi Repülőteret az ukrán milíciáktól. Donyeck városi otthonában, a panelház liftjébe rejtett bomba végzett vele és két testőrével.

Arszen Pavlov, a bátor harcos céltudatosan használta a médiát is hírneve építésére, igazi showman volt.

2017. február 4-én ugyancsak az autójában robbantották fel Oleg Anascsenko ezredest, az LNR hivatalos védelmi miniszterét.

Oleg Anascsenko, a belső viszályoktól sújtott luhanszki belpolitika egyik stabil embere volt.

Mindössze négy nappal később 2017. február 8-án reggel a donyecki irodájába termobarikus töltetű rakétát lőve ölték meg Mihail Tolsztih parancsnokot. Az elkövetőket nem tudták azonosítani, azt sem tudni, hogy pontosan honnan lőtték ki a rakétát. A harcokban Givi néven legendássá vált katona a „szomáli” nevű egységet vezette. Szlavjanszkban mutatkozott be, a kitörésben már kisebb egységet vezetett. Az Ilovajszk-i katlanban már saját egysége élén állt, később a Donyeck Nemzetközi Repülőtér visszafoglalásában is az egyik vezető parancsnok volt. A szakadár állam hivatásossá alakuló hadseregében maradt a Minszki tűzszünet után bevezetett leszerelésekkor is.

Mihail Tolsztih taktikai tudásával és hidegvérével vívta ki győzelmeit és emberei tiszteletét.

A két legendás hírnevű, sikeres harctéri parancsnok után most a politikai vezető, kvázi államfő meggyilkolásával a luhanszkinál stabilabb Donyecki Népköztársaság a legfontosabb vezető személyeit veszti el. Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a súlyos vereségek után komoly NATO segítséggel talpra állított ukrán haderő közelgő támadásának előkészítése zajlik a fejek levágásával. Hiszen Kijev folyamatosan hangoztatja, hogy semmiképp sem mond le a szakadár területekről, és a szakadárok is készek folytatni a harcot a gyűlölt kijevi rezsim ellen.

A Donyeck-medencében előre láthatóan még sokáig nem lesz béke…

Kiss Péter
Fotó: reuters, rbc.ru

Hozzászólások